|
Légió (Legion) - kritika |
Írta: Kenobi |
2010. február 02. kedd, 21:34 |
Ez mi a fészkes fene volt?… Amikor Isten utoljára berágott ránk, özönvizet zúdított a nyakunkba. Most a helyzet hasonló, csak a módszerei változtak. Angyalok hada száll alá az égből, beteljesítvén az Úr akaratát, lapátra tenni az emberi fajt. A Földön elhatalmasodik a sötétség. Rettegés és páni félelem az arcokon. De még a kilátástalan percekben is pislákol a remény. Velünk a bajban Mihály arkangyal, s az egész cirkusz kihegyezve egy poros sivatag koszos csehójában bamba pillantásokkal villantó pincérnőre, kinek méhében ott a gyermek, túlélésünk záloga. Vészterhes idők előtt állunk, sejthetjük rutinosan. Dennis Quaid meg lógó orral püföli tévéjét… Ütögesse is kedvesen, hisz a műsor, amit láthat, az a világvége!
Drámaira sikeredett bevezető lett e néhány mondat, nem vitás. De van egy apró bökkenő: a Légió minden magasztos maszlag és felcsigázó tartalomismertető, hatásvadász trailerek után lecsupaszítva nem lett más, csak egy középszerűnek is alig mondható fantasy/horror. Röviden fogalmazva, elqúrták. Még kurtábban: qúrvára. Előzetes félelmeim voltak bőven, sajna alaposan beigazolódtak. Nudli történet, csapnivaló színészek, és mérsékelt látvány. Néha olyan mafla gondolatok jártak az agyamban, mintha összegyúrták volna a Terminátor mozikat valami harmadosztályú zombis mamlaszsággal. A Gábriel - A pokol angyala is vastagon kopácsolt buksimban. Ebből légy okos Domonkos, gondolhatta Scott Stewart rendező, amikor előállt az ötvözött farbával. Filmje után szinte ösztönből ugrik a kérdés. Vajon mi lehet rosszabb? A Légió megnézése, vagy e misztikus katyvaszra helyezett világvége? Javaslom, pusztuljunk el ízibe! Legfeljebb a Teremtő kap némi megrendelést. Újra alkot bennünket képére, vagy ha képtelen számára még a gondolata is, adjon erőt. Hitet és kitartást. Meg egy kis sört. Mert aki végigkínlódja a nem egészen másfél órát, miképp is születik baljós világunkra a csöppség, addig rendesen szüksége lesz az imént felsoroltakra. Igen, kevés. Az egészben a legszörnyűbb, hogy pont abból szenved hiányt, amit a legjobban várnánk. Fantasy? Hol van? Akciók? Kimerülnek a félóránkénti pufogtatásban. Félelem keltés? Ugyan már… Ne röhögtessenek! Közben olyan agyzsibbasztó, a történethez kicseszettül nem illő pofázások mennek, hogy az embernek lehidal az érdeklődése. Körülbelül ötször rugdaltam föl magam álom közeli állapotomból. Persze, kell az összekötő lotyogás, különben kivégeznék ezt az egész baromságot se perc alatt. A mennyezeten bóklászó öreganyó, a villámgyors metamorfózison áteső fagyiskoma valahogy marhára nem passzolnak a sztorihoz. Angyalokat várnák. Szárnyasokat, rohadt sokat. Kapunk helyette egy lagymatag Paul Bettanyt. Kissé szárnyaszegett baromfi. Lestem is nagyokat. Tőle megszoktam az igényes és szórakoztató alakításokat. Most meg mászkál két szatyor fegyverrel és roppant gondterhelten pislog maga elé. Egyébként a távolba nézés össznépi programként szépen muzsikál. Bámult itt mindenki. A messzeségbe, a sötétségbe, a vakvilágba. A francba. A csúcs Dennis Quaid. Kritikán alulit nyújt, szokásához híven. Megvénült a csávó, na. Erről szegény nem tehet, de a színészetet nem kéne méretes orra mögé elrejteni. Akkora ormánya lett, vastagon elmehetne elefántnak. Másrészt csapnivaló, nem is értem, hogy a búbánatba kerülhetett blockbusterekbe? A történetről nem is igazán tudok okosat. Összegyűlnek szereplőink a sivatagi vendéglőben. Dumálgatnak az élet roppant fontos dolgairól. Mihály löki az igét. Néha háborús zónához hasonlít a kricsmi környéke. Megszállt lelkek kerülnek a környékre, sötét is van, lőnek is, meg világvégés a filing. Az Apokalipszis pedig angyalszárnyakon érkezik Gabriel képében. Hát… Erre mondják, lanyha kezdés után erősen visszaesik. Összegzés: Filmes tekintetben megkaptam az év első pofonját. Türelmetlenül vártam. Valami izgisre, egyedire számítottam. Az természetesen meg sem fordult a fejemben, hogy pöccre odab*sznak, mondjuk az Avatarnak, de hogy megpiszkája kék fenekét, abban reménykedtem. Ehelyett egy se füle, se farka, alapjaiban elhibázott, és feszültséget csak rövidke másodpercekre gerjeszteni képes, giccses agymenést kaptam. Ásítás a négyzeten, unalom faktor a köbön. Az Ördög a részletekben lakozik, Isten a mennyben, a Légió a felejtés homályában. Részemről ámen. 4/10 Kenobi |
Módosítás dátuma: 2010. március 09. kedd, 18:05 |
|