Kedves olvasóim. Itthon tespedem, mint normális ember karácsonykor.

Ilyenkor a magamfajta férfiemberre komoly és határokat feszegető feladatok várnak. Példának okért az evés: néha azt hiszem, e pár napon kis hazánk egész lakossága azon verseng, ki tud többet falni, jelentem én ebben jó vagyok. Túl vagyok egy cifra káromkodások közepette befaragott fának és annak cirádásra díszítésén, majd a gyermekeim éjfélig tartó ajándékhasználatának (miért pont furulya meg dob...??).

Szép,szép, de valamit kellene néznem este,mert lehet, bennem van a hiba,de elegem van abból,hogy minden Karácsony este és végig az ünnepek alatt ugyanazt a 6-8 filmet nézzem. Már a gyermekeim is unják, pedig ők még csak 4-6 ilyen alkalmon vannak túl. Unom a béna betörőket és otthonhagyott gyerekeket,a kormányzó harcát egy harcos robotért sőt még a télapó emberbőrben való megjelenése is csak egyszer-kétszer érdekes csak. Naszóval ,24.-én barátaim hívták fel a figyelmemet erre a filmre...sebaj megnézem este gondoltam így médialejátszóm merevlemezére varázsoltam az esti betevőt.

Nos ha most az elején summáznom kellene a film következtében bennem fellépő hatások konklúzióját, akkor ez egyetlen szóban csúcsosodna ki:ÉRDEKES.

A film műfaját tekintve dráma és ettől nem is tér el kicsit sem,s pont  e típus határvonalán maradva némileg vontatott,de arra azért figyeltek az alkotók hogy a drámai csúcspont felé haladva ne váljon a mű érdektelenné.

No de ne haladjunk előre...Három emberről szól a történet,kiknek sorsa külön-külön szálon indul el,de természetesen erősen összefonódik a film végére. A történetről nem szólok, sokat mert azt gondolom, ezt látni kell, de szó nélkül nem mehetek el a mű egésze mellett. Mindhárom ember életét úgy bontják ki az alkotók,hogy a néző akármelyik karakterrel azonosulni tudjon ha akar:a helyi maffiavezért elnézve megértjük, miért akar híres lenni akármiben ,csak elismerjék az emberek,a szarpucoló munkást (szennyvíztisztitó melós) is respektáljuk amint azon igyekszik minden nap hogy ne érezzék rajta munkája tárgyának bűzét,a süketnéma csemegepultost pedig eleve úgy ábrázolják, mintha  a néző is süket lenne,ugyanis nincs beszédhang azokon a kockákon.  A film történetfolyama komótosan halad a szerzők által megrajzolt mederben és közeledik a látható,érezhető,tapintható kibontakozás felé,ami egyben a film csúcspontja és igazából itt érti meg a néző mi is történt az elmúlt cirka 80 percben. Mint minden jólszituált drámai történetnek, ennek a filmnek is van konklúziója,feedbackje,tanulsága amit a befejő stáblista előtt kukkanhatunk,fogalmazhatunk csak meg közvetlen.

Szokásomtól eltérően nem mentem bele a történetbe, nem lőttem le a poént(ha ebben a filmben van ilyen),mert azt gondolom ennek a filmnek a mondanivalója,története,alapossága és jellemábrázolása még meg kell, hogy érjen bennem. Számomra a konklúzió az volt,hogy bár az ember jót akar és sokszor el is éri ezt,de az út, amit végigjár ebből célból, nem mindig vér és verejték nelküli. És még egy tanulság:sosem tudhatjuk, hogy tetteink,mondataink hogyan hatnak másokra és mit váltunk ki bennünk,billiárd golyós példát megragadva,lehet, hogy az a golyó lök bele a lyukba akit én az utam megkezdésekor legelőször tessékeltem félre.

Komoly film emberek és remélem a misztikus, ködös szavaimmal sok embert felpiszkáltam, hogy tegyék félre a kaját, piát,sütit és édességet ,majd nézzék meg ezt a filmet melynek tartalmát így is-úgy is meg kell emészteni.

8/10

gabbi