Varázslótanoncunk (Daniel Radcliffe) harmadik tanévét szerencsétlenkedi Roxfortban, és mint mindig, most is jónéhány veszedelemmel kell szembenéznie. Ezek közül talán a legfélelmetesebb egy elvetemült gonosztevő, Sirius Black (Gary Oldman), aki megszökött az Alcatrazból. Jujj! Az Sean Connery volt, ez meg itt az Azkaban, de a szökés egyre megy. A fickóról úgy hírlik, Harry Potter életére akar törni. S ez igen hatalmas probléma, mert ha sikerülne terve, nem lesznek új könyvek, sem pedig kasszahasogató filmek. De mivel vannak, sejthetjük, valami nem úgy sült el, ahogy szerette volna. Mindenestre az Azkaban őrei közül pár szellemes külsejű dementort a környékre razziáznak, csak a tisztesség kedvéért, meg hogy őrizzék az iskolát és kapják el Blacket, ha a varázslósuli környékére merészkedik. Azonban ezekkel a visszataszító rondaságokkal főhősünknek is meggyűlik a baja, így rendkívül hasznossá válik a sötét varázslatok kivédésre szakosodott tanár, Lupin professzor segítsége. Aztán haladva a tanévben, a történet szálai egyre kuszábbá válnak… S a film utolsó harmadára kiderül, hogy nem minden egészen úgy igaz, amiképp a fiatal mágusnebuló tudja, és a végén csak úgy rendeződhetnek a dolgok (már amelyik rendeződik), hogy a problémákat megoldandó, Harry és Hermione visszapörgeti az időt… A kis időutazók.

A harmadik H. P. film, ha nem is rúgta ki fenekem alól a széket, de elképesztően jó, különösen az addigi két epizód tükrében. A rendezőváltás egyértelműen a film előnyére vált. Csakúgy, mint az újabb szereplők esetében kiötlött pazar színészi választások. A Lupin professzort alakító David Thewlis, a Sirius Black szerepében parádézó Gary Oldman, vagy az ügyefogyottan bukdácsoló Emma Thompson szinte a „kisujjukból kirázva” hozzák enyhén szólva is zseniálisan az általuk megformált karaktert, és szinte odaszögezik a nézőt a képernyő elé. Kritikus pont volt a Dumbledore professzor szerepét a legelső két filmben kitűnően játszó és sajnálatos módon időközben elhunyt Richard Harris megfelelő színészi kiváltása, ám Michael Gambon az elődjéhez méltóan csodálatos alakítást nyújt Roxfort főgóréjának szerepében.



A harmadik epizód sikeresen érzékelteti, hogy főszereplőink lassan kinövőben a pelenkás korból és fiatal tizenévesek révén egyre többször próbálják saját kamaszosan rendtagadó hozzáállásukat becsempészni az ódon Roxfort falai közé. Ráadásképp, az elvetemült bakivadászok is megdöbbenve tapasztalhatták, hogy Harry fiú homlokán éktelenkedő cikkcakk is kevesebbet vándorol. Mert a villám kétszer ugyanoda soha nem csap le. Nem igaz?

Összegzés: Az imént felsoroltak együttesen és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az Azkabani fogoly nagyságrendekkel jobban lekötött, mint a legelső két Harry Potter történet, vagy ez az utolsó vacakság, ami felér egy kihalást elősegítő eseménnyel.

Akiket pedig eddig hidegen hagyott Roxfort varázsa, netán nem látták legalább tucatszor a filmet, vagy szívesen megtanulnának valami varázskencét, azoknak itt a lehetőség. Csak a műsorújságot kell átböngészni. Augusztus 30. Vasárnap este, … Klub. Még épp a tanévkezdés előtt.