Néhány héttel A belső kör magyarországi premierjét követően Jean Reno ismét maffiózót alakít. Szerencsénkre, sokkal nézhetőbb és hitelesebb módon. Az pedig külön öröm, hogy időnként öreg kontinensünkön is készül európai gyomornak szánt akció-krimi, ami képes konkurenciát jelenteni a hollywoodi filmáradatnak. Ez egy dolog, mondhatják sokan, hisz a puding próbája az evés. Mert mindhiába ujjongok lelkesen, ha a végtermék nézhetetlen lenne. De nem! Meglepően kiforrott karakterek, feszült tempó és alkalmanként kőkemény durvulás jellemzi a filmet. Jean Reno „csárszbronzonosra” vette figuráját, egy golyót a szívnek, másikat a fejbe. Ezek után tájolja be mindenki, mire számíthat!

Igen, a tökéletes kivégzés receptjére. Gyors és fájdalommentes. Az áldozat kettőt pislant, majd liszteszsákként vágódik el. Nincs gatyázás, elvétve könyörgős monológokkal bizonyítják, a szemétládák is mily beszariak, amikor pisztollyal néznek farkasszemet.

Summa-summarum, tisztességes akció-krimit kapunk a pénzünkért, annak összes elemével. Szépen kivitelezett üldözések, golyózáporok, billegő zsaru és egy szerethető antihős. Valóban, Charly Mattei (Reno) a tróger urak közül való, csak elpuhult szegény, nyugdíjat vette célba, hogy több időt tölthessen családjával. Kiterítik rendesen, a kórházi fémtolvajok 22 golyót halásznak ki testéből. Illene kinyúlnia, de túléli a merényletet, s bosszút áll merénylőin. Ennyi. Nem valami nyakatekert sztori, ezerszer láttunk hasonlót.  Ami kiemeli társaitól, az a főszereplő. Jean Renónak láthatóan kisujjában szerepe. Egyszerre sajnálni való és könyörületet nem ismerő gyilkos. Néhány alapevet csak betart: fegyvertelen emberre nem lő, hisz a sírig tartó barátságban és mindenekfelett a család. Maffiás ellenfeleiben figyelemre méltó, nem tűnnek el a főszereplő árnyékában, jellemük, egyéniségük maximálisan kidolgozott.

Összegzés: Ebben a pakliban simán benne van, hogy alkotóit elkapja a gépszíj és túlzásba viszik a dolgokat. Jelentem, sikeresen elkerülték a csapdákat! Visszafogták magukat, nem mentek el sem a túlzott vérfürdő, de a bonyolult történetszövés irányába sem. Karcmentes középút, remek! Olyat nem írhatok, hogy a világ legpompásabb filmje. De lekötött és szórakoztató. Mindvégig pörög, gyors vágásokkal operál, néha brutális. Csodálhatjuk a tájat és filmhez illő zene.  Nem vitás, Jean Reno legalkalmasabb a szerepre. Bár az idő vasfoga rajta is meglátszik, az akciót jól tolja. Csak ne énekelne…