|
A szupercsapat (The A-Team) - kritika |
Írta: Kenobi |
2010. június 13. vasárnap, 09:07 |
![]() Kiindulópontnak legyen annyi elég, hogy a srácokat igazságtalanul megvádolják olyannal, amit soha nem követtek el. Tisztábbak a papok gatyájánál, fehérebbek a hipóban áztatott báránynál. Hozzájuk képest a békegalamb marcona képű haramia. Mielőtt bárki elkezdené sajnálni ezeket a mimózalelkű csávókat, azért jó, ha megjegyezzük, bizony ott sertepertéltek az események közepében. Nem is picit, nagyon. Kérem, nem mindegy, mert a lényeg, hogy bizonyítaniuk kell az ártatlanságukat! Ennek legegyszerűbb módja, ha megszöknek a „megérdemelt” börtönből, és maguk néznek a dolgok után. Megpattanásuk a film legviccesebb pillanatai közé tartozik. Nem titkolom, habosra fetrengtem magam. Van tehát szellemesség, néhány beszólás egyenesen aranyköpés gyanús. Valamint eképesztő, néha már-már morbid poénok, és félelmetes tempójú iram. Nincs megállás, lankadás egy pillanatra sem. Legfeljebb pici üresjáratok, gyenge hullámvasút, amikor lazításként megy az ökör duma. A csapat tagjaira nyugodtan elmondhatjuk, két osztállyal kattantabbak a széria legényeitől.
Mert változnak az idők. Amire kiakadtunk a nyolcvanas években, mára szemet sem pislogtató állapot lett. Persze, ez így nem teljesen fedi az igazságot, csak részleteiben. Arra azonban mérget vehetünk, hogy a fanok most csuklanak ezerrel, kitérnek a hitükből, vagy mifene. Hiszen a 2010-es feldolgozásnak körülbelül annyi köze van az őssorozathoz, hogy semennyi se. Inkább tudtak hová nyúlni a film készítői, meglovagolni az egykoron sikeres figurákat, jellemükre kicsit rápakolni, megzsongatni. Összességében jól tették, mivel teremtményeik eszeveszett bohókásak és viccesek lettek. Meg persze keménytökűek, nem papírpöcsök, anyámasszony katonái. Megfelelnek vidáman a XXI. század kihívásainak. S ami a leginkább észrevehető, volt pénzük az alkotóknak rendesen. Bár nehéz ügy volt kinyomozni a 110 milliós büdzsét, azért az akciók kiállításán, annak megvalósításán szépen látható a mani bősége. Ennek jegyében a stábot is szépen megutaztatták. A nyomok pedig Irakon és Frankfurton keresztül egyenesen az Angyalok városáig vezetnek…
Összegzés: Vannak filmek, amiket egyszerűen nem lehet elcseszni. Ha pusztán a hejehuját, vagy az agykikapcsolási faktort vesszük, akkor A szupercsapat ilyen mozi. Nem helyezi magasra a mércét, nem definiálja újra az igényes szórakozás fogalmát, de biztosan székébe döngöli a nézőt. Jó színészek, pörgős eksönök és totál idióta karakterek. Többségükre mindez elmondható. Nem lesz az akciófilmek etalonja, de azt kapjuk, amit vártunk. Lehet hangosan röhögcsélni, suttyó üzemmódban vihogni, tágra nyílt szemekkel kapaszkodni a tankba, vagy szürcsölni a kólát. Jajj! Csak a pattogatott kuki ki ne boruljon!
7,5/10 Kenobi |
Módosítás dátuma: 2010. augusztus 08. vasárnap, 08:26 |
|