Kemény feladat elé állítottam magam, miután arról a filmről kéne írnom kritikát, amely határozottan megosztja a moziközönséget, hisz vannak, akik rajonganak érte, és vannak az ellendrukkerek, akik vagy megnézik vagy nem, mégis erőteljesen kinyilvánítják nemtetszésüket a film irányába. Bevallom, eddig én is a 'nemtetszős' táborba tartoztam. Cseppnyit változott a tegnap esti mozilátogatásom után a hozzáállásom, miután megnéztem a harmadik részt, azaz az Alkonyat-Napfogyatkozást.  Előrebocsájtom, nem olvastam a könyvet és nem is szándékozom, és a történet leírásába se fogok belemenni, hiszen akik olvasták a könyvet, azok nálam is többet tudnak, akik pedig nem olvasták, hát nem is fogják eztán sem elolvasni. A kezdeti sejtelmesség továbbra is érezhető a film hangulatában, a romantikus vonal egyre inkább kiéleződve, immár a szerelmi háromszög csúcsponton tetőzve, akciójelenetekkel tarkítva, egy ’élvezhető, de több nem’ jelzővel tudnám röviden leírni az Alkonyat – Napfogyatkozást. Gondolatok hada kavarog a fejemben, és ahogy már említettem, nem rajongás irányítja a agytekervényem gubancát, hanem az, hogy három rész óta próbálom megfejteni, mi is lehet a titka ennek a valójában egyszerű vámpír mesének? Jómagam is Nő vagyok, ezt hangsúlyoznom kell, azt hiszem már az elején, ennek ellenére nem a sivítozó típusból való. Így tehát, a racionális, földtalajon szökellő típusomnak felfoghatatlan, hogyan tudott ekkora hatást kiváltani nők millióiból az Alkonyat?

A válasz mostanra világosodott meg számomra, lehet kissé későn. Vannak fiatal lányok, akik még nem éltek át semmilyen hasonló érzést, szerelem, rajongás, az első nagy Ő-t, aztán pedig vannak, akik már átélték, megszenvedték, elvesztettek Nagy Szerelmeket. Így végül majdnem minden nő számára valamiért azt nyújtja a film, amire a nők többsége vágyik, Bella és Edward szerelmével bemutatva, amely megfoghatatlan, és mégis igazi. Gondolom én, mivel mással nem tudom magam számára sem megmagyarázni, miért ’kell’ ilyen szinten rajongani, és miért kell ilyen mítoszt e film köré építeni. Ami tény, hogy  a mondanivalóját mindenki máshogy fogja fel, és másképp ítéli meg.

Agytekervényeim meglódultak, merthogy merem egy lapon nevezni az Alkonyatot az Avatarral. Nyilván nem lehet egy szinten említeni a két sikerfilmet, mégis van, ami közös bennük. Mindkettő történetében a főszereplő - a szerelem, az ösztönök, a vágyak, a titokzatosság, stb. hatására -, a MÁSIK világába vágyik.  Ezen kívül pedig, szintén csak bővíthetnénk mindazon sablonokat, amelyek alapul szolgálnak eme mű kidolgozásában. Minden cselekményszál, minden krízis, minden fázisa a filmnek ugyanazt próbálja megválaszolni, amit egy sor előtte levő romantikus film már megpróbált, annyi különbséggel, hogy jelen esetben vámpírokkal van fűszerezve az egész romantikus alapsztori. Nem véletlenül olvasható lépten-nyomon az, hogy az Alkonyat a modern Rómeó és Júlia. Ahogy változnak a korok, generációk, és trendek, úgy újulnak az aktuális szerelmi megközelítések is. Azonban ezek után csak kétségbeesetten tudok a jövőbe nézni, gyerekeink 20-30 év múlva tinédzserként, vajon milyen szerelmi háromszöget fognak látni a vásznon ha már most vámpírok és farkasok harcolnak egy lány kegyeiért?

Nyilvánvalóan nem férfiaknak készült mozi, és talán épp ezért gondolom a rendezőváltás helyeslését, mivel érzem a férfiasodást minden fronton a második és harmadik részben egyaránt. Ezért tetszett a Napfogyatkozás, mert azt hiszem, a nyálcsorgató, gimis-szemezős stílust nem lehetne ennyi éven át eladni, vagy mégis?

No de hosszú bevezetőm után kanyarodjunk egészen röviden a film kiboncolására, vérmentesen. Akciójelenetekre várva, mivel trailerből már tudhattuk, hogy az bezony lesz, egészen tetőfokára hágott izgalmam, nem haraptam le tövig a körmeimet, de azért mégiscsak beparázslottam mire a végső csatajelenethez értünk. Ha a romantikától már tüzessé válik az ’ember lánya’, hát ezzel a vérpezsdítő harccal még forróbbá válik a hangulata. Jacob és Edward kezdi elővenni humoros oldalát is a romantikus szivárványfelhőjük mögül, így egy-egy beszólás még azokat is mosolyra fakasztotta, akik kizárólag azért jöttek a moziba, hogy ezek után minden ’jutalmat megkapjanak’ otthon, a kíséretért cserébe. ÉS ha most a férfiak azt gondolnák, üresfejű, pólómentes, kigyúrt fickók szaladgálnak két órán át a vásznon, akik mindeközben néha szőrös farkassá átvedlenek, és mindezt a nők nyálcsorgatva élvezik, akkor most gondoljanak csak bele, a két görögdinnyével megplasztikázott Pamela Anderson milyen hatást gyakorolt rájuk az elmúlt 20 esztendőben? NOS, innen nézve, az Alkonyat iránti rajongás, bármely korosztály részéről – némileg érthető. A nőknek is kell egy etalon, egy férfiideál, aki lehet vámpír, farkas vagy húsvér ember,...Edward vs. Robert Pattinson. Az viszont már morbid, hogy vannak olyan fanatikus bálványozók, akik egy-egy premieren Pattinson karjába harapnak, autogram kérése helyett...

A színészeket nem fogom kritizálni, hiszen amilyen gyorsan a celebvilág élére kerültek, olyan nyikhaj fiatalok még mindannyian, így kár lenne őket  bármily zord szavakkal illetni, viszont ami tény, hogy Pattinson nem véletlenül van a Forbes magazin 50. helyén  2010-ben. Kisugárzása mellett  igazi színésszé képezte magát, ennek ékes bizonyítéka, a Remember Me című filmbeli alakítása. Nikki Reed pedig, már a Tizenhárom című tinidrámában is sokkolóan őszintén bemutatta a tinédzserlányok világát, most pedig vámpírnőként is borzongatóan jól játszott. Végezetül, ha rajongásom személyét ki kéne választanom a vámpírbrigádból, légyen az Jackson Rathbone alias Jasper, akit már akkor kiszúrtam, mikor egy kissé meghibbant gyilkost játszott a Gyilkos Elmék egyik epizódjában. Hogy vámpírrá változnék e érte? Nem valószínű, Bellával szembern úgy gondolom, az emberi élet túl izgalmas és kiszámíthatatlan ahhoz, hogy ezt felrúgjam bárkiért is.

Mindenesetre, ami a film mondandója számomra, a romantika és a szerelem örök, és az ereje vitathatatlan.

6 / 10 pont