|
Az utolsó léghajlító (The Last Airbender) - kritika |
Írta: Kenobi |
2010. július 09. péntek, 20:41 |
Levegő, Víz, Föld, Tűz. Az ötödik elemhez már brúszvillisz banyája kellene, de hát ő más tészta. Egyébként nem tehetek róla, próbáltam elhessegetni a gondolatot, de nekem az egész légidomárkodás rakás alatt egy reklám ugrált minduntalan fejembe. Amikor a szerzetes csávó lefejeli az üdítős dobozt. Emlékeztek rá? A jel tehát homlokra pakolva, legfeljebb a hozzám hasonló nyeke-nyóka anime tudatlan feszeng kínosan a fenekén. Ugyanis M. Night Shyamalan filmjéhez némi előképzettség nem árt. Sőt! Egyenesen kötelező! Ellenkező esetben megette a rossebb az egészet. S mit ad Isten! Én is hasonlóképp jártam. Ki honnan jött és mifene, mitől görbül a tűzoszlop, az a röpülő plüssdög meg mi lehet? Télikabátba bugyolált UFÓ? Hoppá! Appa!? Roppant érdekes talányok - kezdetben. Aztán a harmincadik perc környékére érkezik a méla bambulás. Arckifejezésem gyermekeket növésükben meggátló eseménnyé fejleszti magát, s bekövetkezik a rémült felismerés. Jesszus! Már harmadszorra csókolom meg a térdemet! De pánikra semmi ok, ébresztő! Innen is üdvözlöm a léghajlításban kikupálódott rajongókat! Bizonyára elérkezett életük filmje, számukra az év eseménye. Irány a mozi, falni a mérsékelt látványt, és tanakodni, mikor keverednek filmszínházak környékére a folytatások. Egyéb halandóknak is jusson némi reménysugár, akadnak izgalmas momentumok is. Elvétve. Kicsit megélénkültem, mert tud ez az Aang gyerkőc neonreklámként is feszíteni. De komolyra fordítva a szót, Az utolsó léghajlító nem lett más, mint buddhista köntösbe csomagolt, gyengécske Mátrix utánzat.
A kug fu hadonászásként előadva, a történet részemről követhetetlen és érdektelen, inkább a kiállítás az, ami valamicskét megfogott. Vagy a kijárat utáni vágyakozás? A tájak szépek, a Tűznemzetség hajói füstöt okádóan tojnak a környezetvédelemre. A történetről röviden csak annyit, hogy van ez az Aang gyerek. Nekem picit ellenszenvesre sikeredett, ez van. Egy szép napon rádöbben, hogy ő szarta a spanyolviaszt. Avatár óhajt lenni - ráadásul az utolsó - és ezért néhányan szeretnék kevésbé élőként látni. Leginkább a tűzre idomárkodók. Hogy mi a bánatért? Legyen egyéni szocproblémájuk. A kölyök kissé bepöccen, trükközik az elemekkel, ilyesmik.
Mielőbb szögezzük le, gyorsan rúgja bokán a ló, aki a film rendezőjét pocskondiázni merészeli! … Jajj! … Mert megtette, amit Hollywoodban csak kevesen merészeltek. A járt - és tegyük hozzá -, egyre gyorsuló lejtmenetet produkáló pályafutását képes volt felülírni. Jól tette, csak az új irány még hangyányit döcögős. A léghajlító tömve a dirire eddig nem jellemző spéci effektekkel. Korábbi produkcióihoz képest valóságos akció kavalkádot láthatunk, és szakított az intenzív távolba merengő főhős aluszékonyságot reklámozó ájulatával. Ám relax, rendezőkénk bőréből teljesen kibújni képtelen! A hozott anyag ellenben kiváló. Ismert és népszerű. Persze, bizonyos körökben. S a gond valahol itt kezdődik. Nem volt képes átplántálni az anime lényegét mozijába. Nem lett széles tömegeket ámulatba ejtő szuperprodukció. Talán szorították az időkorlátok, esetleg a fantázia mehetett el kéthetes szabadságra, vagy csak a töke lett tele az egésszel, a lényeg, nincs filmjének olyan értéke, vonzereje, ami a nagyok magasságát jellemzi. Hol van már a Hatodik érzék fenomenális csattanója? Mel Gibson mafla ábrázata, ahogy az idegeneket hajkurássza a kukoricásban? Sajna sehol, és legújabb filmje is kritikán aluli. Valami aprót csak besöpör, de ha szépen, 3D-be csomagoljuk a szart, az attól még az marad.
Összegzés: Hol is kezdjem? Először is: nem állt szándékomban a légidomárból léghajlítóvá alakult anime népes rajongótáborát megbántani. Kívánom, hogy leljék örömüket a filmben. Csemegézzenek miérteken, mit és hogyan baszott el a rendező és mi lett klafa. Másodszor: a csak szórakozni vágyóknak kőkemény csalódást jelenthet. Se füle, se farka. Mondjuk, látványos. Mégis a bunyók teljességgel kaotikusak, sótlanok. Fantasy az elcseszett fajtából, avagy Mátrix ovisoknak. Bocsesz még egyszer, mindenkitől. De ha lelőnek, akkor sem fogom újból megnézni. Az Arany Málna-díj tuti befutója. Fogadjunk? Shyamalan ha így folytatja, egyenes az útja. Indiáig.
4/10 Kenobi |
Módosítás dátuma: 2010. július 12. hétfő, 16:57 |
|