2 férfi, egy nő, 2 gyerek, és egy háborús övezet. Jake Gyllenhaal, Natalie Portman, és Tobey Maguire főszereplésével a Brothers egy könnyfakasztó dráma. Mi az, ami egy amerikai katonának fontos? A hivatása, a hazaszeretete, a családja, vagy mindez együtt? Hogyan lehet mindezt összehangolva megélni? A családot lehet-e egy hivatásos katonai élethez igazítani? Visszafogott, de egyben rendkívül erős érzelmekkel megalkotott film. Natalie Portmanről tudjuk, hogy jó színésznő. Most is ügyesen megformálta a kisvárosi, kétgyermekes háziasszony szerepét, aki határozottan kiáll férje mellett, és vállalja azt, hogy sosem ő lesz az első a férfi életében, hanem a hivatása. Bár, nem erre éleződik ki a film, de mégis megjegyzendő, hogy hiába, a sokszor becsmérlő feminizmus korszakát éljük, sok nő ugyanúgy képviseli a női szerepet egy családban, ahogy tették még szüleink idejében, és ezt tartják rendjén valónak.

Ami furcsa volt, bár a film végére valahogy már ez sem zavart, hogy Portmant nem láttam még anya szerepben, de ahogy mindenki felett, hát felette is elszállnak az évek, és jövőre a 30-asok klubját fogja egy fővel növelni, így talán nem lesz meglepő eztán, ha ismét anyukát játszik majd. Összegezve, Natalie bájos, elbűvölő, és mindig a helyzethez megfelelően alkalmazkodó színészi teljesítményt mutatott be.

Még nála is egy fokkal jobb „osztályzatra” értékelném Tobey Maguire-t, aki nemrég a Pókember 4. főszerepét adta vissza, így lehetőséget önmagának is arra, hogy nem a kasszasikerekkel, hanem munkájának minőségével foglalkozhasson a jövőben. Ez a film elképzelhető, hogy meghozza neki a szakmai elismerést is, hiszen nagyon nehéz feladatot kapott Sam Cahill szerepének megszemélyesítésével. Ami biztos, hogy Golden Globe díjra jelölték idén, és bár nem ő nyert a legjobb férfi szereplő dráma kategóriában, mégis ez egy esély arra, hogy az Oscar jelöltek között is ott legyen a neve. Cahill egyszerre próbál apa, katona, és férj lenni, bár valahogy végig érződik az, melyik is áll a másik kettő státusza felett. Jake Gyllenhaal, Sam Cahill öccsét játssza, ő is próbált mindent kihozni a szerepből, ez nem vitás, bár az tény, hogy az ő szerepe nem akkora feladat, mint Tobyé.

A film 2007-ben játszódik, amerikai-afgán háborús csatározások közepette, amikor Sam Cahill kapitány egy újabb kiküldetést kapott, hogy csapatával az amerikai alakulatot erősítse Afganisztánban. Az első napokban megtörténik a tragédia, felrobban az a helikopter, melyben a kétgyermekes családapa volt, és társaival együtt meghalnak. Legalábbis, ebben a hitben, családja megtartja a temetési szertartást, és próbálják feldolgozni azt, hogy a férfi már nincs közöttük. Sam Cahill öccse, Tommy nemrég szabadult a börtönből, s egyből beférkőzik az özvegy nő és gyerekei életében, bár ezt a nagyszülők nem nézik jó szemmel, hiszen a fiúk apja a hős katona mellett, Tommy Cahillre mindig úgy tekintett, mint a család feketebárányára. Telnek a hónapok, és lassan mindenki elfogadja azt, ami történt, és próbálnak új életet kezdeni. Ezzel egy időben, a háború kellős közepén mégis túlélte két katona a robbanást, és egyikük Sam. Hihetetlen helyzeteket kell megélniük, miközben foglyok, nem emberi dolgokra kényszerítve próbálnak életben maradni. Ezt nem lehet leírni, és nem is akarja megtudni egy átlagos, nem „harcedzett” ember azt, mi történik egy ellenségeskedéssel túlfűtött zónában.

Miután Cahill kapitány nagy nehezen hazatalál, és minden mehetne tovább a régi kerékvágásban, a lelkileg megtört férfi már nem a régi önmaga. El kell számolnia azzal, amit odaát tett, és feldolgozni mindazt, amit átélt. Szembesülnie kell azzal, hogy nem csak ő, de a családja is megváltozott. Öccse viszonya a saját családjához, gyerekei utálata, akik régen imádták az apjukat, mindaddig, míg el nem ment a háborúba. Minden megváltozott, és ezt visszaállítani már nem lehet. De vajon akarja-e Cahill, hogy minden a régi legyen, vagy belenyugszik sorsába?

Erre is választ ad a film, és sok mindenen elgondolkodtat, remek szereplőgárdával színesítve.




8/10 pont