Zac Efron felnőtté vált. A fiatal sztár, akiért rajong a fél világ, mostanra megelégelhette a tucatnyi tinilány rajongását, így elvállalta a Charlie St. Cloud halála és élete című dráma főszerepét. Úgy tűnik, színészileg valóban többet tud nyújtani, mint sok hasonló korú tinisztár, hiszen ebben a filmben megcsillogtatta drámai mivoltát is, egészen jól. Sírások tömkelege jellemzi a film másfél óráját. Mindehhez remekül „asszisztált” Kim Basinger, Ray Liotta, a markáns Csendes-óceáni helyszín, és a dicséretes operatőri munka.

ÉS most a „kritikus szememmel”, nézzük mit is csinálhatott volna másképp a rendező! Tulajdonképpen mindent. Az érzelmekkel akart játszani, mégsem lett belőle annyira érzelgős, érzelmes, mint ahogy az ember várja egy ilyen témájú filmnél. A Charlie St. Cloud-nak nem sikerült eléggé érzékeltetni, amit valójában akart a rendező. Felszínes érzelmek, halovány ábrázolása a szerelemnek, a szeretetnek, melyeket sokkal dinamikusabban is be lehetett volna mutatni. Túl sokat akart egyben, és így nem tudott elég mélyre menni egy gondolatvonal sem. Elvesztett testvér, hirtelen felnőtté válás, érdektelenség a külvilág felé, lelki elesettség és egy új szerelem mind az, ami külön-külön is megállná a helyét egy film alapsztorijaként. Ami probléma, ha mindezt egybezsúfoljuk 99 percbe.