A terrorizmus elleni harcban simán bevethető minden. A cél szentesíti az eszközt, az emberélet mellékes történet. Moralizálni lehet, hivatkozni emberi jogokra, törvényekre a fogvatartott védelmében. A másik oldalon ezzel szemben a fanatikus elszántság. Három nukleáris bomba ketyeg valahol az amerikai nagyvárosokban. Az áldozatok száma milliókra rúghat. A hatóságok gondja feltehetően nem kevés. Ráncaik egyre szaporodnak, mert az idő vészesen közeleg. Tetőzendő a bajokat, meglepetésként feladja magát az egész szörnyűség kiagyalója. Macska-egér játék veszi kezdetét. Az egyik térfélen a terrorista, másikban a sötétben tapogatozó ügynökök. Ja. Majd elfelejtem. Az érmének ezúttal harmadik oldala is van: Samuel L. Jackson, vallatási specialista. "H" ügynök. Így tömören. Szörnyű a foglalkozása, nem is láttam hasonlót újsághirdetésben. De félretéve az idétlenkedést, abban egészen biztos vagyok, hogy hihetetlen és nehezen emészthető témával rukkol elő az Unthinkable. Olyan mozi, amiből vérfagyasztó módon árad a gonoszság. Nem nagyon szoktam ilyet írni, de most megteszem. Nagyon, de nagyon javallott kiskorúaknak, szelíd galamblélekkel megáldottaknak, vagy idegileg sápítozásra hajlamosaknak a film megtekintését hanyagolni! Álmatlan éjszakák sorát, egyéb szar állapotot okozhat. Bizony. Akit pedig mégis rádumál a kíváncsiság, elégedetten nyugtázhatja, hogy az elmúlt hónapok legdurvább, legsokkolóbb és egyúttal legfeszesebb iramú pszichothrillerével találkozott.

Nincs nagyon mit szépíteni, és szokásommal ellentétben spoileres üzemmódra váltok, mivel az egész megértéséhez muszáj pofáznom a lényegről. Akit nem érdekelnek a következő sorok, kérem, ugorjon, vagy hagyja ki a most jövő bekezdést. Talán jobban is jár.

Szóval, itt nem babra megy a kínzás. Lehet hivatkozni mindenféle egyezményekre, azért az eldugott vallatószobában rettenetes dolgok történnek. Körömletépés, fullasztás, elektromos sokk, alvásmegvonás, jéghideg vizes locsolás. Csak néhány példa, miként lehet szóra bírni a kuncsaftot. Vallatás  magasfokon! A film azonban még ettől is tovább megy. Hosszú másodpercekig borzonghatunk, mire leesik, ahogy Samuel L. Jackson lekötözött áldozatának ujjpercét vagdossa egy tűzoltó baltával. Fokozandó a szenvedését, úgy belevág a csonkba egy kést, hogy még a székről is megugrottam. Üvöltő fájdalmat okozó eszközök teljes arzenálja. Kendőzetlen brutalitás, de olyan szinten, amikhez képest a Fűrész franchise összes borzalma napközis nyuszinak tűnik. Az egészben a legszörnyűbb, hogy kábé két másodperc és az ember beleéli magát a terrorista bőrébe. Pislogunk vett malacként, izzadjuk magunkat büdösre, borzong hátunkon a hideg, amihez Jackson papa szédületesen szadista és munkáját láthatóan élvező alapossága is hozzájárul. Már a köpenye is olyan a fickónak, mint egy ünneplőbe öltözött sintéré. Nem meglepő, ha önkéntelenül felszisszenünk, vagy mit ad Isten, kedvünk szottyanna atomot gyártani. Mert a végcél mégiscsak az infó lenne. Hol a bánatban robbannak a bombák, gyerünk kiszedni a rabtól ízibe. A cél szentesíti az eszközt.

Spoilerezés lezárva, mostantól virágnyelv. Feszeget rendesen morális kérdéseket is a film, szerencsére nem megy túlzottan filozofikusba, inkább megmarad kőkemény thrillernek. Az emberség és a szeretet oltárán mélázik kitartó bárgyúsággal Brody különleges ügynök. Ez egyébként nem lenne baj, amíg ki nem derül, hogy Carrie-Anne Moss kevés a feladathoz. Úgy is mondhatnám, a színésznőből remek televízió lenne. Memóriájában négy képi beállítást tárol, s azokat váltogatja. Úgy mind: néz bambán, majd szerencsétlenül. Kifejezéstelenül és az átélés legcsekélyebb jele nélkül. Leginkább görbe lábai hatottak rám maradandóan. Más nem.

Összegzés: Rendkívüli módon kifundált gonoszság és ördögi módon számító terrorista. Bevállal mindent, mint írtam az elején, a cél szentesíti az eszközt. Kínzója sem kezdő piskóta, a legvégső határig képes elmenni. Nem is értem kettejük között mi lehet a különbség? Kapunk pici ízelítőt, a ki az úr a szemétdombon jellegű, az amerikai nyomozóhatóságok közötti adok-kapokban, és iszonyat brutalitást. Mivel a film nagyobb része a vallatószobában és környékén játszódik, klausztrofóbiások meneküljenek! Feszült, váratlan csavarokat sem mellőző, idegesítően jó zenével eltalált film. Aztán a Hihetetlen, mint határ, hol kezdődik, végződik, még belegondolni is döbbenetes. Elképesztően keményre sikeredett alkotás.  Samuel L. Jackson jóllakott óvodás feje és fantasztikus alakítása még rátesz egy lapáttal. A korhatár besorolást pedig komolyan gondoltam. Totál kussolásban és ideges körömrágással néztem végig.