„Világjáró lélekkeresés”A SATC2 után ismét egy feminista mozi, azonban ezt a filmet csak dicsérni fogom a követező percekben. Az Ízek, Imák, Szerelmek címe tökéletes. Ez a három szó önmagába foglalja mindazt, amiről a film valójában szól. Eat, Pray, Love – egyszerűnek tűnik, mégis megfejthetetlen, mint a nők. Annyiféleképpen fogjuk fel, ahányan vagyunk, hiszen minden egyes mondat és jelenet mögé mást és mást lát a néző. Attól függően alakítja ki a véleményét, hogy éppen milyen hangulatban nézi meg ezt a romantikus drámát. Így érthető, hogy a világsajtóban is vegyes érzelmeket váltott ki a kritikusok számára. Mindenesetre, zárójelesen megjegyezném, hogy egyik producere a filmnek az a Plan B, melyet Brad Pitt nevéhez fűzhetünk, ami számomra reménykeltő volt már a mozi kezdése előtt.
A film a 40 éves Lizről szól /Julia Roberts/, aki nem tudja rendbe tenni életét, így világkörüli kalandtúrára indul. Nem vágyik másra, csak amit a címben is olvashatunk, lelki megvilágosodás, finom ízek, és cseppnyi szerelem. Utazik a föld körül, miközben lelke is utazik és próbálja megtalálni a nyugalmi egyensúlyát, ami körül bolyong, de sose ott lyukad ki, ahol boldog lehetne… vagy mégis? Bölcseletekben gazdag egy éve alatt sok mindenre ráébred, és megtalálja azt a lelki megnyugvást, amiért feladta előző életét, házasságát, lakását, munkáját.
A több mint két óra minden egyes perce úgy volt fűszerezve, hogy a néző könnyedén sodródott a hullámokkal, és elmerülhetett a „nagy” bölcselkedő gondolatokban.
A színészek pedig még ízletesebbé tették az amúgy is magával ragadó látványt, hangulatvilágot, hiszen Julia Roberts, Javier Bardem tökéletesen passzolva egymáshoz, lezongoráztak mindent maguk körül játékukkal. Csak Billy Crudup tudott mellettük még labdába rúgni. Számomra az egyik legmegkapóbb jelenet, egy röpke 2 perces kulináris orgazmus volt, melyet Roberts próbált vászonra vinni. Mozart Varázsfuvolájának párbaja az igazi, olasz bolognai spagettivel. Ez a két perc szemnek, fülnek együttesen mennyei volt. Ryan Murphy filmje lehengerlő. A vágások, a helyszínek, hangulatok beszippantják az embert. Elrepítik egy másik világba. Nem a mozi világába, nem is egy rózsaszín álomvilágba, hanem egy ízesebb, a hétköznapitól eltérő gondolatokkal, élményekkel teli térbe és időbe. Kifejezetten harmincon felülieknek ajánlom, és természetesen csak nőknek, hiszen ilyen szinten túlelmélkedni az élet nagy kérdéseit csak a nők képesek, sajnos…?:) 8,5 / 10 pont
 |