This script has expired! This script has expired! This script has expired! This script has expired! This script has expired!

Levelek Júliának - Letters to Juliet - kritika

Írta: flilla

2010. szeptember 10. péntek, 09:27

Sophie barátnőm unszolására néztem meg a filmet, melyben a „sors játéka", hogy a főszerepet játszó Amanda Seyfried szintén egy Sophie-t személyesít meg a csodálatos itáliai tájakkal, borokkal és szerelemmel megbolondított romantikus filmben. A főszerepet alakító Amanda Seyfried egyre izgalmasabb és vonzóbb jelenség évről-évre a vásznon. A gond az, hogy már a film címe is leredukálja a nézők számát, hiszen ennyire csöpögős címre valószínűleg, inkább csak nők mernek a jegypénztáraknál becsekkolni. Pedig, érzékeny lelkületű férfiak is megnézhetnék, hiszen egy könnyed, kellemes kikapcsolódást ígérő mozi, mindenki számára. Mindazt kapja a közönség, amit elvár a filmtől. Sőt, annál kicsit többet, hiszen mérhetetlen nyugalom vonul végig a film hangulatán, ami által egy rendkívül megragadó alkotást láthatunk. Nyugodtan kijelenthetem az előbb leírt fogalmat, hiszen már-már festői gyönyörűség hatja át a film minden egyes kockáját. A sors és véletlenek játéka, egyben a film katarzisa, amikor Vanessa Redgrave és Franco Nero egymásra találnak, a film története szerint. Azonban ők, az életben is egy párt alkotnak, így még teljesebb és élethűbb az egész jelenet. Általuk dől el a film súlya, miután ők ketten megjelentek, nem volt kérdés számomra, hogy egy élvezhető mozihoz nem is kell más, csupán olyan színészek, akik elvarázsolják játékukkal a mozikedvelőket. Hiszen ha belegondolunk, valóban ez az alapja egy filmnek, és minél ügyesebb a mai technika, annál ritkábban látunk ilyen megfoghatatlan jeleneteket, mint amit kapunk Vanessa Redgrave által. A film történetének érdekessége, hogy 50 év után újra találkozik a két szerelmes, csak úgy mint az életben, mivel a 11 évvel idősebb Vanessa és Franco még a hatvanas években alkottak egy párt, majd gyermekük születése után külön váltak útjaik. A sors azonban 2006-ban ismét összehozta őket, így nagy titokban, 40 évvel szerelmük fellángolása után, egybekeltek. A színésznő vitathatatlanul mindenidők egyik legnagyobb színésze, aki inkább a nehezen megformálható szerepeket vadássza, mintsem a kasszasikereket. Azonban, a tavalyi hármas haláleset után, valószínűleg érzelmi kinyilvánulása az eddigieknél is átütőbb, hiszen elvesztette 2 testvérét és lányát, Natasha Richardsont. Próbálom nem túllihegni ezt a kedves filmet, mégis úgy gondolom, hogy a mellett, hogy cukormázas és szentimentális mivoltja érezhető végig a film vonulatán, mégis üde színfoltja az idei év romantikus mozipalettájának. A történet alapgondolata, mely szerint sorsunk a kezünkben, és amíg lehet, ragadjunk meg minden pillanatot, amit kapunk az élettől. Ne hagyjuk, hogy kicsússzon életünk irányítása kezünkből, azonban ha nem így történik, akkor mindig jön egy levél, egy jó barát, egy gesztus, vagy egy égi jel, és vágyunk beteljesülhet, persze csak akkor, ha nyitottak vagyunk rá… 7/10 pont

Módosítás dátuma: 2010. szeptember 16. csütörtök, 15:55