„S mit szólsz ahhoz, ha megölnélek téged? Te kis majom!” Az iménti kedves felhívás egy pofás megdöglésre valamikor a film közepe táján hangzik el, méghozzá magyarul! Elnyekergője nem más, mint Antal Nimród, aki végképp belopózott Robert Rodriguez baráti körébe. A piciny majmóca mellékesen jó nagy állat - finoman kifejezve. Machete, a kések, pengék és minden böszme gyilkos fegyver marcona képű használója. Szerepe szerint ártatlan piskóta, vagy mi a szösz? Ugyan kérem. Arcán mély barázdák vetnek árnyékot, álla föllökné az orrszarvút. Hosszú haja lobog a szélben, és vadállat a tekintete. De olyan, hogy még az oroszláncsorda is zacskóba rosálna. Nála nagyobb pofázattal csak Steven Seagal mászkálgat, lehet tippelgetni, hogy belefér-e tökfeje a mozi saccper tízméteres vásznára. Tipikus jóllakott óvodás. Seagal mostan akkor kivesézve.  A Machete filmként olyan, akár a jóféle hurka.  Zaccos is, meg véres is, ja, és belekkel.

Ez az, amit Robert Rodriguez baromira tud! Beteges és véráztatta akciókkal előrukkolni! Biztos élvezi is. Úgy volna kedvem spoilerekkel dobálózni, de megállom a kísértést. Legyen elég annyi, néha szépen túlzásba viszik a dógokat, az már egyenesen kacagtató. A legszebb az egészben, spilázásuk tudatos, a rendezői rafinéria magasiskolája. Jó, igen. Természetesen nem a Machete fog berobogni a következő Oscar fő várományosaként. Hisz agyatlan dádázás, bé kategória, állati ösztönök orgiája, ilyesmik. Abból is a lükébb vonulat, amire hajlamosak lehetünk finnyás orrúként nagyot legyinteni.

Nana! Nem indul be nyálelválasztásunk, amikor szexis csajok korzóznak nyakig felfegyverezve? Némelyik csúzli lehet harminc kiló. Mégis fél kézzel vigyorognak. Aztán az Ave Maria dallamaira ádáz tűzpárbaj, majd papot keresztre feszíteni? Mindezt templomban? Durván hangzik elsőre, jogosan. Ám látva a filmet, eloszlottak a félelmeim. Nem öncélú figyelemfelkeltés. Egyszerűen a rendező stílusa üti a perverzitás szintjét. Tapasztalhattuk már korábbi munkáinál.  Az Alkonyattól pirkadatig, a Grindhouse:Terrorbolygó mögé Machete barátunk is beállhat a sorba.

Jól bevált stílusát csiszolgatja tovább Rodriguez. Az igazság kedvéért tegyük hozzá, most ketten kotyultak, kutyultak a rendezői székben. Társa Ethan Maniquis, őt sem tegnap ismerte meg. Van tehát egyféle állandóság. S ez vonatkozik a szereplő színészek jelentős részére is. Sorban jönnek a rusnyapofák, lehet spekulálni, épp melyik Rodriguez produkcióban domborítottak. A kedvenc persze Danny Trejo. Akármilyen hihetetlen, már vastagon túl a hatvanon. Ahogy mondani szokás, türelem kell megélni. Ebben a korban már a szar is kampósbottal mászik elő, nem úgy Trejo papinál. Iszonyat jó karban az öreg. Rondasága a szépsége. Nyugi, nem kérem meg a kezét.

Ami nagyon lejön, az amerikai-mexikói határ környékéről belénk ívódó kép. Poros koszfészkek. Hallani a legyek zümmögését. Tényleg! Hogy hívják a tanácstalan bogarat?... Mitévő legyek? Hülyeség, bocsi. Olyan vidéket ábrázolnak, ahol mindenki hatalmas mordályokkal zsebében nyüzsög. Az emberélet no problémo. A lelkiismeret furdalás ismeretlen fogalom, és a pacákok rusnyábbak a tehén seggénél. A nők meg bombázók és harcias amazonok, pucérak, vagy ha nem, akkor… na, azok.

Összegzés: A műfaj kedvelőinek remek szórakozás. Hisz adott minden. Jessica Alba és Michelle Rodriguez dögös cicaként nyomulnak. És osszák a halált. Érdekes. Én Seagalt gyárilag utálom, de most bejött. Vicces a figura. Ilyet írni Seagalról? Belázasodtam? Robert De Nironak kikapcsolódás, a többiek pedig bőszen gonoszkodnak. A dialógusok többnyire élvezetesek, néha sajna leülnek. A rendező már felemlegetett munkáinál talán harmatosabb hentesmunka, de épp csak egy Machete hajszállal.