Robert De Niro kiváló színész, ez vitathatatlan. Nem terveztem, de mégis megnéztem a Mindenki megvan című filmet. Nos, elmúlt filmek és kritikákhoz hasonlítva, most többet kaptam, mint vártam. Na, nem azért, mert tele lenne történéssel, csavarokkal, miegymással, hanem mert egy őszinte, valóságos kis sztorit láttam, remek színészek előadásában. Ami viszont tény, hogy a prímet De Niro viszi, és nélküle nem sokat ért volna a dráma, mert ez egy dráma, hiába tűnik a bemutatókból és a címből inkább vígjátéknak.  A film az Oscar-díjas Giuseppe Tornatore 1990-es Stanno Tutti Bene című filmje alapján készült.

Frank Goode /Robert De Niro/ egész életében keményen dolgozott egy huzalgyárban, hogy családjának mindent meg tudjon adni. Nyugdíjasként ébred rá, túl kevés időt töltött gyerekeivel, így itt az ideje, hogy változtasson. Mivel mindig is Frank felesége volt a kapocs a gyerekek és a férfi között, 8 hónappal felesége halála után úgy dönt, megpróbálja egyedül összehozni a családot és szervez egy hatalmas családi barbecue hétvégét. Az ötlet remek, a szervezés is jól halad, egészen addig, míg a gyerekek elkezdik sorban lemondani a programot, mindenféle jól kitalált kifogással. Frank az orvosa szigorú figyelmeztetése ellenére a kezébe veszi az ügyet, becsomagol, és nyakába veszi Amerikát, hogy sorra meglepje sikeresnek és boldognak hitt gyerekeit. Elsőként Davidet, a művészt látogatja meg New Yorkban, majd a reklámszakmában utazó lányát, Amy-t Chicagóban, utána karmester fiát, Robertet Denverben, utolsóként pedig legkisebb lányát, Rosie-t, a vegasi táncost. A látogatások során azonban rádöbben, hogy a gyerekek egyáltalán nem olyan boldogok és sikeresek, ahogy azt felesége mesélni szokta neki.
A történetét tekintve, olyan családi problémát mutat be, melyet mindannyian jól ismerhetünk ebben a rohanó világban. Szülők és gyermekeik távol élnek egymástól, nincs már idejük a családi összetartozásra, a másik problémájára, épp elég az embernek a saját búját-baját megoldani, és inkább elfelejteni. Így többnyire kihagyják a nagy családi eseményeket, hiszen ott fény derülne mindenre, vagy pedig, ami a rosszabb eset, inkább elhallgatják szeretteik elöl problémáikat, azt gondolván, így könnyebb lesz mindenkinek. De Niro-tól még az sem zavaró, ahogy csámcsog egy-egy falattal. Ahogy néz, elmélázik, elmélkedik, tettek nélkül, csak egyszerűen a tekintetével jeleníti meg azt, amit gondol, és ehhez nem sok színész ért. Ami örömmel tölt el, hogy vannak még páran ilyen színészek, mint Robert, aki bármely korba is lép, és bármilyen szerepet kap, a nézőnek élmény átélni minden egyes szerepének megjelenítését, függetlenül attól, milyen egyéniséget, személyiséget láthatunk a vásznon. Fiatal korától kezdve játszott már dühöngő bikát, elmebeteg sorozatgyilkost, szeretőt, vagy akár szerető apát, minden szerepben hitelesen játszik, és ettől olyan élvezetes a játéka.
A mindenki megvan című filmnek fő mondandója talán az, hogy az embernek meg kell tapasztalnia mindent, függetlenül attól, hogy szülei milyen irányba terelik őt, a lényeg, hogy legyen célja az életben, akarja a saját kihívásait, buktatóit. Minden élmény egy újabb tapasztalat, melyből leszűrhetjük a saját életünkre vonatkozó igazságokat. Ami szomorú tény, és amit a film szintén bemutat, hogy csak akkor értékeljük azt, amink van, amikor már elvesztettük.

Értékelve, a film hangulatfüggő, így ha pörgésre vágynál, nézz meg másik filmet, ha azonban az élet „Nagy” kérdéseiről elmélkednél magadban, akkor nézd csak meg nyugodtan.



8/10 pont