Rob Marshall lenyűgözött. Rajongója lettem az ötvenéves rendezőnek, akinek keze alatt úgy tűnik, eztán sorban jönnek a Broadway slágerek filmváltozatai. 2002-ben rendezte a Chicagot, mellyel egyből több Oscart is bezsebelt, majd az Egy gésa emlékirataival vitt el bennünket, európai embereket egy merőben más kultúrába, mint amiben mi magunk élünk. Most pedig, a Nine, azaz Kilenc, mely a csodálatos Itáliában játszódik. Hol is kezdjem? A színészeknél, a látványnál, a díszletnél, a zenénél, vagy a daloknál? A rendezésről nem is beszélve! A film olyan szinten remek, hogy semmi hibát nem lehetett találni benne, na jó, ha nagyon szőrös szívű akarnék lenni, néha kicsit lassabb volt a cselekmény, de kit érdekel, ha utána olyan dinamikával söpört végig a következő etap, hogy már borsódzott a bőröm.

Ami elsőnek eszembe jut, és amit eddig nem éreztem még, hogy ennek a filmnek a forgatásán szívesen ott lettem volna. A vászon előtt ülve, egyszerre éreztem magam színházban és moziban. Jómagam színházrajongó vagyok, és bevallom, volt szerencsém látni a Broadway-n az előző musicalfilmjének színpadi változatát, a Chicagot, mely valóban színpadon jobb volt, mint később a moziban. Így aztán érthető, hogy féltem attól, a film nem lesz akkora durranás, mint amit az ember átél egy teátrumban ülve. Kételyem felesleges volt. Durranás volt a javából.  
Federico Fellini önéletrajz ihletésű musicalje, a 8 és ½ alapján készült a film, melynek színpadi változatában legutóbb Antonio Banderas szórakoztatta a new yorki közönséget. Itt jegyezném meg, ő is ragyogó választás lett volna a vásznon.

A világhírű filmrendező, Guido Contini (Daniel Day-Lewis) élete válságba jut szakmai és magánéleti problémái súlya alatt. Egyensúlyt kell teremtenie az életében részt vevő fontos nők: felesége (Marion Cotillard), szeretője (Penélope Cruz), múzsája (Nicole Kidman), jelmeztervező bizalmasa (Judi Dench), egy amerikai divatújságíró (Kate Hudson), ifjúkori szexbálványa (Fergie) és anyja (Sophia Loren) között. Mindegyik nőnek megvan külön-külön a maga szerepe a rendező életében, s mégis együtt kerek a férfi számára. Contininek mindegyikre szüksége van, ez élteti, a nők által lélegzik, és a nők, akik körülötte vannak, ugyanígy éreznek. Azonban ez téboly, melyre a nők hamarabb ráébrednek, mint főszereplőnk. Contini nem jut egyről a kettőre egy újabb alkotással kapcsolatban, és a darab sztoriján gondolkodva, képzelet és valóság kavalkádjával kell szembesülnie. Guidinek rá kell jönnie, hogy külső tényezők helyett sorsunk jobbra fordulását belső tartalékainkból, önmagunkra támaszkodva kell megvalósítanunk.

Most pedig a kedvenc részem, a színészek boncolgatása. Nincs mit tagadnom, hibátlan a szereplőgárda. Egytől egyig remek színésznők veszik körül a 2 Oscar díjjal rendelkező Daniel Day-Lewist. Nemcsak színészi, de énekes-táncos feladatokat is kaptak olyan előadók, akiket eddig hasonló stílusban még nem láthattunk. Penelope Cruz „szexis énekes magánszáma” méltán megérdemelte a Golden Globe és az Oscar jelölést. Fergie, az énekesnő most bemutatta hangját a musical műfaj világában. A szerep kedvéért bevállalt pár extra kilót és egy vörös hajfestést is. Judi Dench, a James Bondos figurájához hasonlóan, ott áll végig Lewis mellett, mint hű, lelki támogatója. Kate Hudson bohókás stílusa nem ismeretlen, hangja viszont kellemes meglepetés volt. Marion Cotillard visszafogott, finom személye pedig nélkülözhetetlen a hedonista rendezőt élethűen megjelenítő Lewis mellett.
Kíváncsian várom, hogy a négy Oscar jelölésből, vajon hányat kaparint meg a Nine március 7-én.



9,5 / 10 pont