|
Piranha 3-D - kritika |
Írta: Kenobi |
2010. augusztus 28. szombat, 15:17 |
Ujjé! Sokkolóval ezen állatok ellen, meg puskával? Húú… Nyilvánvalóan nem a filmművészeti értékeket kell mostan éltetni. Horror, vagy abba hajló mulatság lett a mozi sorsa. Kissé tán durvábbra sikeredett a kelleténél, és korhatár besorolása is teljesen érthető. Mert mit is látunk? Tízes skálán tizenkettes csajok riszálják formás popójukat. Szilikoncicik okoznak szemtengelyferdülést, gusztán leborotvált – pánik az van. Sellőlányok lejtenek erotikusan leszbi táncot a hűs habokban, kendőzetlenül. Én meg izzadok... Csábos idomok zaklatják hormonjainkat, férfinépnek teljes nyálcsorgatás. Mellékesen buli, vízpart, zene. Teljes idill, a mélyben azonban ott lapul az ezerfogú halál…
Piranha hölgyek-urak készülnek elfogyasztani áldozataikat. Bár annyira hasonlítanak fajtársaikra, mint szerénységem az idei Miss World szépségkirálynőre. Alul-felül hegyes fogak, gépies kivitel. Picit trehány CGI. Ja, valami régebbi verziói a dögöknek, már értem. Piroslik a szemük, mint a b@szó nyulaké.
Szerencsénkre sokat nem tökölnek. Hamarosan az események közepében találjuk magunkat. A fiatalok tálalva, sokkoló és borzalmas képsorok. Csontig lerágott végtagok, skalpolás, és a cincálás egyéb fokozatai. Sikongatások és jajj. Alexandre Aja rendező fantáziája meglépett korlátaiból, de mondhatjuk úgy is, beleszeretett a művérbe.
Mert az van, rohadt sok. Amúgy a felvezetés teljesen szokványos. Némi lazulás, féktelen táncikálás, időkitöltésnek. Néhány figyelmeztetés, intő jel és máris a trancsiparti sűrűjében vagyunk. Óhatatlanul felmerül az emberben néhány kérdés, mit miért, ok és okozat, valamint hasonló zagyvaságok. Plusz a véletlenekre való rágyúrás. Véres hulla, beakadó hajócsavar, utolsó pillanatban elinduló hajómotor. Mindenkit épp akkor esz a rossebb vízközelbe, csak párat említek. Ám leesik, talán nem is annyira a készítők balf@szok, ám ha azok lennének, akkor sem fontos a sztori szempontjából. Kötelező elemek, egy igazán vérgőzös horror palettájából.
Az csúcs, ahogy keverték a szezont a fazonnal. A gyilkos halak és a nyamm-nyamm testek merész megmutatása jól elfér egymás mellett. Sőt! Egynémely jelenetnél pont olyan, a perverzitás szintjét ostromló halálozás következik be, amire gonosz lelkünk legmélyén számítunk. Most persze rázod a fejed olvasó. Nah… legalább önmagadnak ne kamuzz! A rendező operatőreit belezavarta a vízbe. Így a lábkalimpákat, vagy éppen kinézett feneket a piranhák szemszögéből csodálhatjuk, bugyiközelből. Spielberg-féle cápaeffektus a láthatáron. Kamera rohan gyorsulva áldozatára, hasítjuk a vizet, némi adrenalin töcskölő zenére.
De tényleg. Díjazandó a felvonultatott - valahonnan rémlő - színészek hosszú sora. Nem kimondott első ligás világsztárok, de rendesen ismerősek. Whing Rames szerecsen gyerek drabális állat, Elisabeth Shue és Dina Meyer kívánatos, Jerry O'Connell pedig az örök vigyorbajnok. Jó látni a nagypapákat is. Richard Dreyfuss és Christopher Lloyd nagyon kellettek.
Sztárparádé. Összegzés: Remakenek nem mondhatnám, inkább napjainkhoz igazított vérfröccs. Akad humor is. Vigyázat! Spoiler jő! Legnagyobbat a bájdorong bekapásakor röhögtem. Spoiler off. A látvány tisztességes, a kivitelezés elmegy, a csajok mindent überelnek. A vérengzésre bekómálnak a sebészorvosok, annyira húscafatokra kihegyezettek. Működik a szerelmes hősképzés, bár a lányt kevésbé őrült módon is ki lehetne menteni a süllyedő Barracudából. Csak szemétkedés volt, nyugi. A játékideje viszonylag rövid, de kihozták a maximumot. Nincs mit szégyellniük, sokkal jobb lett, mint amit előzetesen vártam.
7/10 Kenobi |
Módosítás dátuma: 2010. szeptember 05. vasárnap, 14:24 |
|