Michael Oher /Quinton Aaron/ egy szegény, aluliskolázott, fekete fiú, akinek az apját megölték, az anyja pedig súlyosan drogfüggő. A több mint 150 kilós, jól megtermett srácot egy gazdag házaspár emeli ki a gettóból, akik észreveszik benne a lehetőséget, hogy a fiúból jó amerikai foci játékos lehetne. Újdonsült nevelőszülei, a Touhy házaspár /Sandra Bullock és Tim McGraw/ komolyan veszik Michael neveltetését, mind szellemi, fizikai, és atlétikai szinten. A fiúról hamar kiderül, hogy van érzéke a játékhoz, termete ellenére gyors és atletikus, így remek védőjátékos válik belőle, a főiskolai bajnokság egyik legértékesebb, legjobb focistája.

A The Blind Side-ot végigkíséri, a „soha ne add fel” gondolata, és ami már-már hihetetlen, hogy ez valóban megtörtént eseményre alapszik. Mindvégig a szeretet lengi körül az egész filmet, milyen ereje van annak, ha valakit szeretnek, és ha valakivel törődnek. Azonban, ez nem elég, hisz kemény világunkban a pénz dominál mindenekfelett, de természetesen nem erre éleződött ki a film, miközben megjegyzem halkan, ha a fiú nem egy ilyen családhoz kerül, nem biztos, hogy lett volna belőle Valaki. Voltak jó poénok és voltak abszurd lehetetlen jelenetek, mert például az, hogy a szőke, kőgazdag nőci bemegy a gettóba, a vadiúj kocsijával, és még csak hozzá sem nyúlnak egy újjal sem, na ezt nem akarom elhinni. Az már külön vicc, hogy még a nő szólt be a pasiknak, akik fülüket-farkukat behúzva hallgatták a nő tanító jellegű beszólását. Tetszett is meg nem is, ahogy bemutatták a családhoz szegülés menetét. Túl egyszerűen történt az egész, túl egyértelműen beleszerettek a „kis” mackóba, miközben néha bemutattak egy-egy pillanatot, mellyel érzékeli a néző, hogy itt valóban mély érzelmek alakultak ki a család és Michael között. Leszögezném, tetszett a film, de nem mondott semmi újat, láttunk már ilyen alkotást, több tucatot is, és egyik sem szerepel mindenidők „Top5”-ben.
Bullock szőke haj, plázacicás csini rucik, s miegymás összessége a külcsínt tekintve, azonban belül egy határozott, magabiztos, szociálisan érzékeny nőt alakít, remekül!  DE ezt a szerepet, szerintem bármelyik karrierje csúcsán lévő színésznő eljátszotta volna így, viszont a kérdés nyilvánvalóan az lehetett, kinek röpítsük fel a pályáját? Erőteljesen azt érzem, amit 2000-ben az Erin Brokovich mozinál. Ott is adott volt Julia Roberts, akinek már "érett" egy nagyobb dobás, hogy az „A” kategóriás színészek élére állhasson, és elvigye az első női, 20 millió dolláros fizetést egy filmért.  Most 2010-ben járunk, és itt van a bolondos, mégis komoly szerepeket is eljátszott Sandra Bullock, aki már 45 éves, és még nem találta meg semmi olyan feladat, mellyel kiléphetett volna a megszokott vígjátékhősnő szerepekből. Nos, most eljött az ideje, pláne, hogy Julia otthon nevelgeti 3 gyerekét, és elég gyengécske filmekben láthattuk az utóbbi években. Hogy ne csak róla írjak, ott van az édes kis mackó, aki a főszereplő srácot alakítja. Telitalálat  Michael szerepére Quinton Aaron. A férjet alakító Tim McGraw, aki egyébként a gyönyörű Faith Hill férje, most nem gitárjával próbálta meghódítani a közönséget, hanem színészi játékával, és bocsánat, hogy tiszta unalmasan mindenkit dicsérek, de ő is nagyon ügyesen, kiegészítve Bullock karakterét, hozta a némileg papucsférj szerepet.
Összegezve, a filmet egyszer meg kell nézni, mert ellentétben egy hollywoodi „kitalált szirup” helyett, mégiscsak igaztörténetre alapuló cukormáz, cseppnyi sporttal megszórva.



7,5 / 10 pont