|
Anthony Hopkins |
Sir Anthony Hopkins Születési név: Philip Anthony Hopkins Foglalkozása: színész Született: 1937. december 31 Születési hely: Margam, Wales, Egyesült Királyság Testvérei: egyedüli gyerek Tanulmányai: London, Royal Academy of Dramatic Art Magassága: 174 cm Családi állapota: 2 exfeleség: Petronella Baker és Jennifer Lynton, mostani felesége: Stella Arroyave Gyermekei: 1. feleségétől egy lány Abigail Fanpostája: {mosimage} Philip Anthony Hopkins csupán pár mérföldnyire született a kiejthetetlen nevű Pontrhydyfentől, attól a falutól, ahol egy másik híres walesi színész, Richard Burton nappali tagozatára Cardiffban, ahol aztán 1961-ben ösztöndíjat nyert a még ennél is jobb nevű társulatához Leicesterben, ám nem maradt itt sokáig, mert 1965-ben meghallgatásra jelentkezett a látta meg a napvilágot. Mindez 1937. december 31-én, vagyis szilveszter előtt nem sokkal történt, Port Talbotban, a walesi West Glamorgan megyében. A kis Philip Anthony egy szem gyermeke volt szüleinek, Muriel Anne-nek és férjének, Richard Arthur Hopkins-nak, aki pékként kereste és készítette kenyerét. Hősünk gyermekkorában legfeljebb rémes magaviseletével tűnt ki a Cowbridge Grammar School-ban, ám 17 éves korában igazi változás állt be viselkedésében: életében először megízlelte a színjátszás örömét. Ez az élmény - amely természetesen csupán egy iskolai színjátszó körben érte -, valamint a találkozás bálványával, Richard Burtonnel megváltoztatta az ifjú Hopkins életét. Szívósan tanult, és ennek eredményeképpen felvételt nyert a jó nevű Welsh College of Music and DramaRoyal Academy of Dramatic Arts-ra, ahol ezüst oklevéllel végzett pár évvel később, 1963-ban. Már ebben az évben csatlakozott a Phoenix TheatreNational Theater-be, vagyis az "Old Vic"-be, Anglia leghíresebb színházába. A meghallgatást nem más vezette le, mint az akkor még élő brit színészlegenda, Sir Laurence Olivier, aki megfelelőnek tartotta az ifjú színész produkcióját, és hozzájárult ahhoz, hogy a társulatban játszhasson. Később maga is tanította a tudásra és sikerre éhes ifjú tehetséget. {mosimage} Innentől a siker már többé-kevésbé garantált volt, csupán a nagyságrend volt kérdéses, ám Anthony Hopkins nem kapkodta el. Néhány évig csak színházi feladatokat vállalt el, és csak a kellő gyakorlat után fogadott el filmszerepeket. Első jelenése a The White Bus című pop art filmben esett meg, de az első komoly szerep mégiscsak Az oroszlán télen Oroszlánszívű Richardja volt, olyan óriások mellett, mint Katharine Hepburn vagy Peter O'Toole. Ezután 1974-ben egy exnáci orvost játszott, a televíziózás hőskorában az egyik legelső minisorozatban, a QB VII-ben, majd hamarosan feltűnt a Broadway-n is az Equus című darabban. A hetvenes évek közepére Hopkins már egy tucatnyi egészestés játékfilmben szerepelt, maga mögött tudhatott 15 televíziós produkciót és még egy tucat színpadi előadást, vagyis sikeresnek mondhatta magát. Sajnos magánélete éppen ekkor kezdett teljesen szétesni. Házassága a színésznő Petronella Bakerrel már négy év után tönkrement. 1972-ben kimondták a válást - ebből a házasságból származik Hopkins egyetlen gyermeke, Abigail. A következő frigy, az eredetileg filmgyári asszisztensként dolgozó Jennifer Lyntonnal is hamar veszélybe került, elsősorban Hopkins alkoholizmusának köszönhetően. Ám 1975-ben egy átduhajkodott éjszaka után Hopkins Anglia helyett egy arizonai hotelszobában ébredt fel - azóta sem tudja, hogy hogyan került oda -, ami már neki is sok volt, így végre szakítani tudott az alkohollal. Saját bevallása szerint ettől kezdve tudta igazán élvezni a színészi munkát, melybe minden energiáját belefektette. {mosimage} Hősünk már a következő évben Emmy-díjat nyert Bruno Hauptmann megformálásáért a The Lindbergh Kidnapping Case-ben, majd Golden Globe jelölést szerzett 1978-ban a Magic-ért. Második Emmy szobrát 1981-ben kapta meg Adolf Hitler életre keltéséért a The Bunker című filmben.Ám a színházi munka sem maradt abba, ami szintén kitüntetések egész sorát hozta hősünk számára. Erzsébet királynő 1987-ben munkája elismeréséül átadta Hopkinsnak a lovagi rend alsóbb fokozattá jelentő Commander of the Order of the British Empire kitüntetést, majd egy évre rá a Walesi Egyetem díszdoktorául fogadta. A sok elismerés azonban messze nem jelentett sztárságot - bár egyáltalán nem vagyunk benne biztosak, hogy Hopkins ennél sokkal többre vágyott. Anglián kívül ekkoriban még meglehetősen kevesen ismerték az Anthony Hopkins nevet. 1990-ben ez egy csapásra megváltozott, amikor a postás meghozta azt a forgatókönyvet, amely mindörökre megváltoztatta hősünk életét. Ez természetesen a Bárányok hallgatnak volt, ahogy azt a kedves olvasó már bizonyosan kitalálta. Hiszen nincs másik szerep, amellyel Hopkinst jobban azonosítanák, mint Dr. Hannibal "A Kannibál" Lecter, a filmtörténet leglenyűgözőbb, legintelligensebb, ugyanakkor legkegyetlenebb bűnözője. A szerep meghozta a legjobb színésznek járó Oscar-díjat - némi meglepetésre, hiszen Hopkins-t akár mellékszereplőnek is tekinthetjük. Mindössze 27 percig látható a vásznon - lemérték -, így ez idáig ő az a színész, aki a legrövidebb alakításért kapott főszereplőnek járó Oscart. {mosimage} A Bárányok hallgatnak meghozta azt a sikert és vagyont, amire színész valaha is vágyhat, Hopkins nem feltétlenül engedett a könnyű pénzkereset csábításának - bár azért erre is van példa -, hanem továbbra is kitartott a minőségi és kihívást jelentő szerepek mellett. Kihíváson azt értjük, hogy igyekezett mindig más karaktert megformálni, vagyis afféle filmművészeti kaméleonná vált. Kezdve az olyan érzelmileg visszafogott, sőt, lenyomott alakításoktól, mint amit Hopkins a Howard's End - Szelem a házban-ben (1992) vagy a Napok romjai-ban (1993) nyújtott, a nyíltszívű és humánus keresztény író, C. S. Lewis megformálásán át a 1993-as Shadowlands-ben egészen a vámpírvadász Dr. Abraham von Helsingig Francis Ford Coppola Draculájában (1992) Winona Ryderrel. De említhetnénk a kissé gyengére sikerült Promenád a gyönyörbe egészségmániás, pocokszerű Dr. John Harvey Kelloggját - aki a corn flakes-t feltalálta - (1994), vagy Brad Pitt apjaként a keménykötésű ezredest a Szenvedélyek viharában-ban (1994), Pablo Picassot a Túlélni Picassot-ban (1996), vagy akár a megszégyenített amerikai elnököt, Richard M. Nixont Oliver Stone Nixon-jában. 1996-ban aztán Hopkins azzal lepte meg rajongóit és kritikusait, hogy ő maga rendezett filmet, az Augus, Csehov Ványa bácsijának modern, walesi verzióját, aminek zongora virtuózként ő maga szerezte a zenéjét is. A filmet nem fogadta kitörő siker, és talán ennek köszönhető, hogy Hopkins egyre inkább a közönségfilm felé fordult. Hatvanéves kora ellenére egy kodiak medvével harcolt a Vadon foglyai-ban, majd fekete maszkban az idősödő, de még mindig fickós Zorrót személyesítette meg a Zorro álarcá-ban Antonio Banderasszal. Ezt követte John Quincy Adams szerepe Spielberg Amistad-jában (1997), majd azt a milliárdost játszotta, akinek meg kell mutatnia a Halálnak, hogy milyen is az élet a Ha eljön Joe Black-ben. Majd gorillák kissé vad barátjává vált az Ösztön-ben (1999), végül rövid időre visszatért Shakespeare világába a Titus Andronicus némileg modernizált, átértelmezett változatában, a Titus-ban. {mosimage} Ezen szerepek mögött természetesen rengeteg kitartó és roppant fárasztó munka áll - ami három további Oscar jelölést is hozott a konyhára, így nem csoda, hogy az időközben lovaggá ütött Hopkins úgy érezte, hogy rászolgált némi pihenésre. 2000-ben csupán a Grincs narratálását és a Mission Impossible 2 villanásnyi epizódját vállalta el, miközben megkapta az Egyesült Államok állampolgárságát, amit odahaza Walesben igen sokan nehezményeznek is. A megérdemelt pihenőnek végül a Hannibal forgatása vetett véget. Tulajdonképpen az is csoda, hogy a készítők ilyen sokáig ellent tudtak állni a kísértésnek. Igaz, Jodie Foster nemet mondott a szerepre, de Hopkinsnak ez valószínűleg egy újabb kihívás jelenthetett. Nem is számított rosszul, hiszen a Hannibal elképesztően sok pénzt hoz - ez már most, pár héttel az amerikai bemutató után is látszik. Hopkins a filmezésnek él, ez kétségtelen. Magánéletét nem követi feszült figyelemmel a közönség, nem okoz botrányokat, még mindig működik 1973-ban megkötött házassága, a feszültséget pedig autókázással oldja. Néha napokra, sőt, hetekre is eltűnik, és csak vezet, vezet a nagy amerikai országutakon, teljesen cél nélkül, csak bele a világba. Igaza van, mi is ezt tennénk, ha tehetnénk. {mosimage}{mosimage}{mosimage}{mosimage}
Filmográfia:
Fontosabb díjai:
|
|