Javier Bardem

Javier Ángel Encinas Bardem 1969. március 1-jén jött világra Las Palmasban, a Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigeteken. Ր volt a harmadik gyermek a famíliában, bátyja, Carlos 1963-ban, nővére Mónica 1964-ben született. Javier éppen járni kezdett, amikor anyja, Pilar Bardem elvált férjétől, Carlos Encinastól, és három gyerekével Madridba költözött. A szakítás oka az lehetett, hogy a független természetű mama nem tudta tolerálni a kis feleség szerepét, amit férje elvárt tőle. Pilar Bardem ugyanis színésznő volt, felmenői már a spanyol filmművészet hajnalán szerepeltek a mozikban. Nem meglepő tehát, hogy színész nagyapjuk, Rafael Bardem, és anyjuk példáját követve a három testvér is színi pályára készült. Javier hatévesen állt először kamera elé, az El Pícaro című vígjátékban szerepelt mamája oldalán. De ekkor persze még nem volt biztos a pályaválasztásban, majd az elemi iskola elvégzése után beiratkozott a madridi Escuela de Artes y Officiosba, ahol művészeti tanulmányokat folytatott, de rájött, hogy nem eléggé tehetséges.




Így hát otthagyta az EAO-t, és többféle munkával is megpróbálkozott. Volt kidobóember, építőipari segédmunkás, mi több, sztriptíztáncos is, igaz, csak egy alkalommal lépett fel. Közben lelkesen sportolt, bekerült az ifjúsági rögbiválogatottba, de a famíliájával egyetértésben úgy döntött, elég volt a kalandozásból, és kikötött a színészet mellett. Tizenévesen már számos tévészerepet kapott, 1986-ban játszott egy tizenkét részes tévésorozatban, a Segunda Ensenanzában, majd egy független színházi társulattal turnézott az országban.1989-ben Bigas Luna rendező szerepet ajánlott neki az Amudena Grandes botrányos regénye alapján készülő Lulu című filmjében, a biszexuális Jimmyt, aki igencsak komoly részt vállal abban, hogy a felnőtt élet küszöbén álló, bájos Lulu (Francesca Neri) megismerkedjen a testi örömökkel. Javier megbeszélte a dolgot a mamájával, aki szintén játszott a filmben, és azt a tanácsot kapta, hogy ha tényleg elvállalja, akkor vegye komolyan a szerepet. A ruhátlan, több résztvevős aktusokkal teli film persze zajos visszhangot keltett, és Javier Bardem neve felkerült a hazai rendezők listájára.



A Tango című minisorozat után Pedro Almodóvar Tűsarok cím drámájában tévérendezőt alakított, majd A te isteni ágyadban egy igazi macsó volt, akinek élete a csábítás körül forog. Bardem következő filmjével tette le igazán a névjegyét a spanyol filmművészet asztalára. A Sonka, sonkát Bigas Luna rendezte, Stefania Sandrelli (Conchita) és Penélope Cruz (Silvia) alakította a főszerepeket. Javier a helyi fehérneműgyár torreádornak készülő modelljét alakította, aki azt a feladatot kapja, hogy csábítsa el a gyártulajdonos fiával randevúzó Silviát, ő azonban inkább egy idősebb nőnek csapja a szelet, majd annak fiára is szemet vet… A vadul motorozó, a bikával ruhátlanul megküzdő macsó szerepéért Goya-díjra jelölték, kapott, a film pedig Ezüst Oroszlánt nyert Velencében. A 183 cm magas, jóképű színészt egyre több szerepajánlattal bombázták, de mivel komoly művésznek tartotta magát, nem akart izmos szex szimbólum lenni, ezért nem fogadott el olyan felkéréseket, amelyeket inkább vonzó külseje, semmint tehetsége miatt kapott. Bár egyre ismertebb lett, a hírnévnek megvoltak az árnyoldalai is. Egy madridi diszkóban egy férfi megkérdezte a nevét, majd gondolkodás nélkül ököllel az arcába csapott. Bardemnek eltört az orrcsontja, s 24 évesen kénytelen volt felhagyni 9 éves kora óta űzött kedvenc sportjával, a rögbivel.A Sonka, sonka azonban jót is hozott az életébe, ugyanis a forgatás alatt megismerkedett egy katalán nyelvtanárnővel és tolmáccsal, aki először utálta, mivel azonosította filmbeli karakterével, de amikor rájött, hogy az életben Javier kedves és közvetlen, elfogadta az udvarlását, s hamarosan össze is költöztek. Két mellékszerep után - El amante bilingüe, Huidos - Bardem megkapta első igazi főszerepét az Aranyherében, ezúttal harmadszor forgatott Bigas Lunával. A karrierre, pénzre és hírnévre vágyó Benitót játszotta, aki nőkről és szexről is álmodozik. Fő célja, hogy megépítse a város legmagasabb épületét, amely nem mást formázna, mint egy hatalmas, égbe szökő falloszt… Alakításáért másodszor is Goyára jelölték, majd újabb fontos mellékszerephez jutott: a Megszámlált napokban drogdíler volt. Az el detective y la muertében nyomozót játszott, alakítását a San Sebastian-i filmfesztiválon Ezüst Kagyló-díjjal jutalmazták.



Az 1995-ös évet egy rövidfilmmel kezdte, a La madre fekete komédia mondhatni családi vállalkozás volt, ugyanis Javier unokatestvére, Miguel rendezte, és anyja, Pilar volt a főszereplője. Manuel Gómez Pereira direktor a Szájból szájba cím vígjátékában a szégyellős színészpalánta, Victor szerepét osztotta rá, a történet a Forró drót nevű szextelefonos szolgálat hívásai körül bonyolódik, ahol mindenki mindenkinek hazudik. A film nyolc Goya-jelölést kapott, de csak Bardem volt a nyertesek között, ahol még két Bardem neve is szerepelt: Pilar Agustín Díaz Yanes Senki sem fog beszélni rólunk, ha meghalunk című filmjében nyújtott alakításáért, míg Miguel a La madréért vehette át a Goyát.Mariano Barroso Extázisában megint főszerep várta. A világgal elégedetlen, lázadó Robert keltette életre, aki arról álmodozik, hogy éttermet nyit. Ehhez azonban pénz kell, ezért barátaival, Onával és Maxszal ördögi tervet forral: rabolják ki egymás családját. Az események azonban meglepő fordulatot vesznek…Javier ekkorra már sztárnak számított, így elkerülhetetlen volt, hogy ne kapjon komolyabb feladatot Pedro Almodóvar új filmjében, hiszen az 1991-es Tűsarok csak ujjgyakorlatnak számított, ám az Eleven hús fiatal rendőre, David már komoly kihívást jelentett. A több idősíkban játszódó történetben a drogos Elena - Francesca Nedri, aki Javier első játékfilmjében is a partnere volt - egy balszerencsés végkimenetelű lövöldözésben elveszti újdonsült barátját, Victort, aki börtönbe kerül, majd amikor már "tiszta”, hozzámegy a pisztolygolyótól megnyomorodott fiatal rendőrhöz, Davidhez, aki mozgássérülten is sikeres sportoló lesz: Victor a sitten értesül erről, és gonosz tervet kezd szövögetni…



A jó fiú után gonosz karakter következett, a Démoni szeretőkben a kegyetlen és brutális Perdita Durango (Rosie Perez) első látásra belezúg Romeóba (Javier), a roppant sármos gengszterbe, és persze együtt is bűnöznek: emberi magzatokat csempésznek a mexikói határon át az Egyesült államokba a kozmetikai ipar számára. Ám Reggie, az áruló unokaöcs (Carlos, Javier bátyja) majdnem meghiúsítja az egyik akciójukat, amely lövöldözésbe és robbantásokba torkollik. A jelenet ráadásul majdnem meghiúsította a film befejezését, ugyanis a túladagolt puskapor és a rosszul időzített robbanás komoly égési sérüléseket okozott a Bardem fivéreknek, de szerencsére viszonylag hamar behegedtek a sebeik, és Javier Gerard Vera rendezővel nekiláthatott következő filmje, a Második bőr forgatásának. A bonyolult szerelmi háromszög történetben a Diegót alakító Bardem kilépett a nőket megőrjítő hím szerepköréből, szomorkásan érzéki pillantásai ezúttal egy férfira irányultak: Albertóra (Jordi Mollá), akibe nagyon szerelmes, de azt nem tudja, hogy partnere kettős életet él, ugyanis nős, és van egy kisfia is. Ám amikor a felesége, Elena (Ariadna Gil) egy szállodaszámlát talál Alberto zsebében, a konfliktus elkerülhetetlen…




Manuel Gómez Pereira, aki a Szájból szájba című filmjéből jól ismerte Bardemet, megint szerepet ajánlott neki: a Victoria Abrillal közösen rendezett Lábad között című erotikus drámában, amelynek főszereplői Miranda, egy éjszakai rádióműsor bemondója, és Javier, a híres forgatókönyvíró-producer, akik a szexfüggők számára indított csoportterápián találkoznak, majd nemsokára egymás karjába esnek, bár Miranda férjezett, egy rendőrnyomozó felesége. Aztán előkerül egy hulla is, meg Javier szextelefonon-beszélgetései, amelyeket valaki szalagra vett, és terjeszt, és az is kiderül, hogy Claudio, alkalmi szexuális partnere az ő volt feleségével él…Bardem filmjei angol nyelvterületre is eljutottak, és 1997-ben John Malkovich megkereste, hogy felkérje rendezői debütálása, a Táncos a házban egyik főszerepére. Bár a színésznek roppant hízelgett, hogy Malkovich egyáltalán hallott róla, gyenge angoltudására hivatkozva nemet mondott, de akkor még nem sejtette, hogy nem ez lesz az utolsó szava…Ez idó tájt Julian Schnabel képzőművész, aki 1996-ban rendezte meg első filmjét, A graffiti királyát, Reinaldo Arenas kubai költő és író önéletrajzi regénye megfilmesítésére készült. Először Benicio Del Torót környékezte meg, de a Hollywoodban már otthonos spanyol színész nem vállalta a főszerepet. Majd Bardem következett, akit már felkért a költő barátjának szerepére, de Javier először nemet mondott, így Lázaró karaktere Olivier Martineznek jutott. Bardem nemleges válaszának az volt oka, hogy nem hitte, képes lenne kubai akcentussal angolul beszélni, de aztán rájött, hogy mekkora lehetőséget szalasztana el, így időt kért Schnabeltől. Barátnőjével elutazott Kubába, megpróbált olyan emberekkel találkozni, akik még ismerték a költőt, de sokan közülük még mindig féltek beszélni róla. Ez azonban meggyőzte, hogy el kell játszania Arenast, ezért lefogyott tizenhárom kilót, hogy megszabaduljon a férfias izmaitól, továbbá napi nyolc órát töltött angoltanárával, hogy tökéletesítse a kiejtését, majd igent mondott a rendezőnek. A feladat nem volt egyszerű. Javiernek meg kellett eleveníteni a 17 éves ártatlan fiút, aki szereti az életet, és éppen ráébred arra, hogy a saját neméhez vonzódik, majd a 45 éves, halálra készülő AIDS-beteget, meg a költő e két pont közötti életszakaszait. Barden nagyszerűen helytállt, Velencében Volpi Kupával jutalmazták, Golden Globe-ra is nevezték, és ő volt az első spanyol színész, akit Oscar-díjra jelöltek.




Alig pár hónap múlva ismét jelentkezett John Malkovich, aki megteremtette a forgatás anyagi hátterét, és újra felkérte Javiert a Táncos házban az ügyvédből lett idealista rendőrének szerepére. Barnem már elég jól beszélt angolul, ezért ezúttal már igent mondott. Nem kellett volna… de szerencséjére következő filmjével kiköszörülte a csorbát.
A Napfényes hétfők, Fernando León de Aranoa drámája Vigo kikötővárosában játszódik, ahol a hajógyárból elbocsátott munkások minden hétfőn összejönnek Rico kocsmájában, ő az egyetlen közülük, aki szakmát tudott váltani. A széteső társaságot Santa próbálja összetartani, aki gyakran álmodozik az Ausztráliába való kivándorlásról, de ő az, aki minden helyen megtalálja, hogyan érezheti jól magát. Bardem szakállat növesztett, felszedett jó pár kilót, és tökéletesen belebújt a munkás bőrébe. A film öt Goya-díjat kapott, a legjobb színésznek járó elismerés Javiernek jutott. Igaz, már nemcsak hazájában, de külföldön is ismerték, bár jó néhány szerepajánlatot visszautasított - Különvélemény, Elemi ösztön 2. - Michael Mann Collateral - A halál záloga című krimijében azonban elvállalta Felix, a galád drogbáró szerepét, ő az, aki felbéreli Tom Cruise-t, hogy mészárolja le a másnapi tárgyalására beidézett szemtanúkat… Bardem nagyon meggyőző gonosz volt, majd hazatért, hogy Alejandro Almenabarral forgasson.
A belső tenger című, megtörtént eseten alapuló film a Ramón Sampedróról szól, aki fiatal korában elszenvedett balesete után 28 évig küzdött azért, hogy méltósággal halhasson meg. Bardem nagyon nehéz feladatot kapott, hiszen a film nagy részében ágyban fekszik, mivel az általa életre keltett Sampedro nyaktól lefelé béna, a szájába vett tollal tud írni, és persze öregszik. Ezért minden forgatási napon reggel ötkor beült a sminkes székébe, ahonnan tizenegykor állt fel, és este tízig filmezett. De megérte, hiszen A belső tengert a legjobb külföldi film kategóriájában Oscarra jelölték, és a 15 Goya-jelölésből 14-et megkapott, Bardem pedig még egy Volpi Kupát vihetett haza, Európa-filmdíjat kapott, és másodszor is Golden Globe-ra jelölték.




Magánéletében is változás történt, ugyanis szakított a barátnőjével, és állítólag A belső tenger-beli partnerével, Belen Ruedával kezdett járni. De persze nem a szerelmi ügyei, hanem a munkája miatt lett egyre ismertebb, sőt 2005-ben a cannes-i filmfesztivál zsűritagjának kérték fel, pont 50 évvel azután, hogy a nagybátyja is ebben a székben foglalt helyet. Hamarosan Milos Forman hívta fel, hogy a Goya kísérteteiben felajánlja neki Lorenzo atya szerepét, azét a papét, aki beleszeret Goya (Stellan Skarsgard) eretnekséggel vádolt múzsájába, Inesbe (Natalie Portman). A látványos film nem aratott nagy sikert, de Javiert már két újabb feladat is várta.A Coen testvérek Nem vénnek való vidék című, Cormack McCarthy regénye alapján készülő filmjében egy gyilkos megformálása, és Mike Newell Szerelem a kolera idején, szintén irodalmi mű nyomán, Gabriel Garcia Marquez műve nyomán forgatott történetében egy olyan férfié, aki ötven éven át szerelmes egy nőbe… Az utóbbi nem aratott különösebb sikert, ám Coenék mindent kihoztak a történetből, amit csak lehetett,



A sztori kezdetén Llewelyn Moss (Josh Brolin) talál egy teherautót, amelyet egy csapat hulla őriz. A kocsi egy jó adag heroint és kétmillió dollárt rejt. Moss lelép a pénzzel, de nyomába ered Anton Chigurh (Bardem), a könyörtelen, pszichopata gyilkos és Bell seriff (Tommy Lee Jones)… Javier BAFTA- és Golden Globe-díjat kapott félelmetes alakításáért. és 2008. február 24-én átvehette az Oscart is, amelyet a két rendezőnek szóló angol nyelvű köszönet után spanyolul elsősorban édesanyjának ajánlott, aki ott ült a nézőtéren.Már befejezte következő filmjét, a Vicky Cristina Barcelonát, amelyet Woody Allen rendezett. Ebben festőt alakít, aki összejön két amerikai turistalánnyal (Rebecca Hall és Scarlett Johansson), ám őrülten féltékeny volt felesége (Penelope Cruz) is felbukkan. A festő alakításához Javier Julian Schnabeltől, a Mielőtt leszáll az éj rendezőjétől kért tanácsot, hiszen a direktor maga is festőművész. A színész viccesnek találta, hogy hazájában angol nyelven forgat, és nagyon örült neki, hogy 1991, a Sonka, sonka óta először Penélope Cruz is a partnere lehetett. A pletykák szerint egyébként több van köztük, mint barátság, de Bardem egyelőre tagadja a románcot…Mindenestre jó parti lenne, hiszen nemcsak egyre elismertebb művész - bár még mindig órákat vesz színészmesterségből -, de két madridi étterem, a Bardemcilla és a Corazon Loco tulajdonosa is. És persze még agglegény…


Forrás: PremierPark