Kenneth Branagh

Kenneth Branagh 1960. december 10-én született Belfastban. Ր a középső gyerek a családban, van egy öt évvel idősebb bátyja és egy tíz évvel fiatalabb húga. Az apja asztalos volt, a protestáns munkáscsalád egy dohánygyár mellett éldegélt. Kenneth 9 éves volt, amikor a jobb megélhetés reményében átköltöztek az angliai Readingbe. A kisfiúnak akadtak problémái: az iskolában el kellett sajátítania az angol akcentust, míg otthon ír maradhatott... Különben jól boldogult, az iskolai rögbi- és futballcsapat kapitánya lett és könyv-ismertetőket írogatott a helyi újságba. Tizenötéves volt, amikor megnézte a Hamletet Derek Jacobival a címszerepben, s ekkor határozta el, hogy színész akar lenni. A középiskola elvégzése után Anglia két legjobb színművészeti főiskolájára jelentkezett, mindkettő felvette volna, de a Central School of Speech and Drama és Royal Academy of Dramatic Art közül az utóbbit választotta.

Még színinövendék korában főszerepet kapott az Another Country című West End-produkcióban, alakítását a közönség ünnepelte, s a kritikusok is elismerték. Az igazi nagy sikert azonban huszonhárom évesen aratta, amikor a Royal Shakespeare Company előadásán az V. Henrik címszerepét alakította. Egy ideig a neves társulat tagja maradt, de aztán belefáradt annak szerinte személytelen, bürokratikus aspektusaiba, és a második évadra már nem írta alá a szerződést. Barátjával, David Parfitt-tal, akivel együtt játszott az Another Countryban, azon törték a fejüket, hogy új társulatot alakítanak Renaissance néven.

A Renaissance Theatre Company - amelynek sikerült megnyernie Károly herceg pártfogását is - 1987-ben tartotta első premierjét: a Public Enemy című darabot Branagh írta, rendezte, és persze a főszerepet is ő alakította. Az előadás negatív főleg reagálásokat váltott ki, az ifjú alkotót megalomániásnak minősítették, Kenneth azonban nem zavartatta magát, játszott a Sok hűhó semmiért-ben és a Hamletben, s a kritikusok megbékéltek vele, mi több, a következő Laurence Olivier-nek kiáltották ki.

A Renaissance megalapításának mozgalmas időszaka alatt Branagh folyamatosan dolgozott tévés produkciókban is, a The Fortunes of War című BBC minisorozatban Emma Thompson volt a partnere, a két színész rokonszenvezett egymással, a barátság hamarosan szerelembe fordult, majd hároméves együtt járás után 1989-ben összeházasodtak. A közönség örült, hogy kedvencei egymásra találtak, a sajtóban ők voltak Ken és Em, az angol film királyi párja. Branagh a Coming Through című mozival debütált a filmvásznon, amelyben D. H. Lawrence-t alakította, majd a High Season című vígjáték következett, ebben egy alkalmatlan ügynököt játszott, az A Month in the Countryban pedig második világháborús veterán volt. Közben nem hanyagolta el a színpadot sem, ám 1988-ban a nemzetközi filmszakma legnagyobb meglepetésére Branagh a rendezői székbe ült. Shakespeare V. Henrik című darabját alkalmazta filmre, és a főszerepet is ő játszotta. Filmbeli menyasszonyát, Catherine francia hercegnőt a felesége alakította, és szerepelt benne Derek Jacobi is, akinek Hamlet alakítása lenyűgözte a kamasz Kennethet.
A nagy kritikai elismerést aratott filmet Oscar-díjra jelölték a legjobb rendező és főszereplő színész, továbbá a legjobb jelmez kategóriában, s ez utóbbiban meg is kapta. De Branagh sem maradt díj nélkül: elsőfilmes rendezőként a New York-i kritikusok ismerték el, két Félix-díj jutott neki a legjobb színész és az év legjobb európai filmje kategóriában, elvihette a legjobb rendezőnek járó BAFTA-díjat, és az Evening Standard-díjat, amely az 1989-es év legjobb filmjét jutalmazta.

Éppen ebben az évben halt meg Sir Laurence Olivier, és Branagh-ot rettentően bosszantották az újságok szalagcímei, miszerint Meghalt a király! Éljen a király! - és ez ő lett volna. - Szívesebben lennék az új Donald kacsa - kommentálta a lapok főcímeit. Mindenesetre huszonnyolc évesen, a Renaissance társulatával a háta mögött pénzre volt szüksége, és megírta az önéletrajzát, amely azonban a kritikusok szerint nem annyira róla, mint inkább szerepeiről és rendezéseitől szólt, magáról a művészről kevés derül ki belőle. Annyit azonban megtudhatott a rajongó, hogy Branagh kedvenc háziállatai a halak, amelyeket a Sunninghill-i háza melletti tavacskában nevel.
  Az V. Henrik sikerét követően Kenneth meghívást kapott Hollywoodba, ahol újabb mozit rendezhetett: a Meghalsz újra! című érdekes filmben Branagh mellett Emma Thompson alakította a főszerepet. Kenneth némi humort is becsempészett a moziba, például a főcímjelenetben feltűnő újság dátuma december 10 - Branagh születésnapja, a rabruhán feltűnő 25101415 szám pedig V. Henrik agincourti csatájára utal. A film noir az 1991-es év nemzetközi sikere lett, játszott benne még Derek Jacobi, meg Robin Williams is, aki külön kérte, hogy ne tüntessék fel a plakátokon, ugyanis nem akarta, hogy a reménybeli nézők vígjátéknak higgyék az alkotást.

1992-ben Branagh társproducere, rendezője és egyik főszereplője volt a Szilveszteri durranásoknak, amely egyetemi évfolyamtársak tíz évvel későbbi találkozásáról szólt. A mozi megkapta az Evening Standard Peter Sellers-díját, amellyel a legjobb vígjátékot jutalmazzák. Még ebben az évben Csehov színdarabjából Kenneth megrendezte a Hattyú című rövidfilmet Richard Briers és Sir John Gielgud főszereplésével, s az alkotás Oscar-nevezést érdemelt.
Szintén 1992-ben egy újabb Shakesperare feldolgozást rendezett: a Sok hűhó semmiért modern feldolgozásának társproducere és szereplője is volt, Benedeket alakította, Beatrice-t Emma Thompson, Don Pedrót, Aragónia hercegét pedig Denzel Washington formálta meg, s a filmben még feltűnt Phyllida Law, az anyósa is. A mozi kritikai és közönségsikert aratott, nevezték az 1993-as cannes-i filmfesztivál versenyfilmjei közé is. A szakmai siker mellett azonban a színész kénytelen volt elkönyvelni egy magánéletbeli kudarcot, ugyanis felesége bejelentette: válni akar. Mivel mind a ketten sokat dolgoztak, ez is hozzájárulhatott a kapcsolat megromlásához, de a szóbeszéd szerint Kenneth következő filmje, a Frankentstein női főszereplője, Helena Bonham-Carternek is köze volt hozzá….

A 44 millió dollár költségvetésű Frankensteint Branagh rendezte, ő játszotta a doktort, teremtményét pedig Robert De Niro keltette életre. A nagyszabású produkció azonban nem nyerte meg a kritikusok tetszését, s a közönség sem tolongott, mivel a forgalmazók elkövették azt a ballépést, hogy a Frankenstein premierjét egy héttel az Interjú a vámpírral bemutatója elé tették. És melyik amerikai néző töltött volna szívesen két órát egy csúfra maszkírozott De Niróval és néhány Shakespeare-színésszel akkor, ha Tom Cruise-t és Brad Pittet is nézhette egy vadonatúj szupermoziban... Végül azonban az európai közönség díjazta a filmet, amely összesen 100 millió dollárt hozott a konyhára.
Ez idő tájt merült fel az az ötlet is, hogy a Csillagok háborúja tervezett előzményében Kenneth Branagh alakítsa a fiatal Obi-Wan Kenobit, de mint tudjuk, ez nem vált valóra, bár a színész kedveli George Lucas űrszágáját. Mindenesetre egy időre elment a kedve a nagy stúdiók világától.

Következő filmjét saját maga finanszírozta, írta és rendezte. A Hamlet, vagy amit akartok című fekete-fehér komédiában egy munkanélküli színész egy kis angol faluban társulatot szervez, amely karácsony este egy öreg templomban a Hamletet mutatja be. A film a velencei filmfesztiválon Osella d’Oro díjat érdemelte ki, Branagh mégis úgy érezte, nem tud elszakadni a szerepléstől. Annál is inkább, mivel Oliver Parkes Jágó szerepét ajánlotta fel neki az Othellóban. A mórt Laurence Fishbourne játszotta. majd hamarosan élete álma is megvalósult: filmben játszhatta el Hamletet, méghozzá saját rendezésben; Ophelia Kate Winslet volt. A négyórás alkotás a kritikusok szerint mestermű lett, de az Oscar-díjak elkerülték, csupán a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában nevezték.
Branagh csak egy kicsit dühöngött - különben is elég impulzív egyéniség -, de aztán nem izgatta magát, hiszem sokkal nagyobb kitüntetésben részesült, ugyanis a forgatás utolsó napján Derek Jacobi a kezébe nyomott egy piros, bőrkötésű Hamlet-könyvet, amely Sir Johnston Forbes-Robertsontól származott, aki 1913-ban alakította filmen a dán királyfit, s azóta mindig a következő nemzedék legjobb Hamletjéhez került Michael Redgrave-n át Peter O’Toole-ig, majd Jacobitól Branagh-hoz vándorolt.

1997-ben Kenneth Savannah-ban Robert Altmannal forgatta a John Grisham regényéből készült Démoni játékot, partnerei Tom Berenger, Robert Downey jr. és Daryl Hannah voltak. Branagh egy déli ügyvédet alakított, majd két évvel később a Vadiúj Vadnyugatban a megalomániás, ördögien gonosz Loveless szerepében tűnt fel.
"- Az igazat megvallva szeretem az intrikusi szerepkört - nyilatkozta a színész. - Loveless imádja a pókokat és a szép nőket, briliáns feltaláló, aki egy balul sikerült kísérlete következtében elvesztette testének alsó részét, s most az egész világon bosszút akar állni."
Branagh csak akkor forgat ilyesmit a fejében, ha a sajtó a magánéletét firtatja. 1999-ben kitudódott, hogy csendben szakított Helena Bonham-Carterrel, de továbbra is barátok maradnak, majd Alicia Silverstone-nal randevúzgatott, aki az általa rendezett, musicalbe átültetett Shakespeare-adaptációban, a Lóvá tett lovagokban volt a partnere. A kapcsolat azonban nem tartott soká, a színésznek kevés ideje maradt a barátnőre, ugyanis egy tévéfilmre készült, amelyben Richard Heydrichet alakította. Az összeesküvés 1942-ben játszódik, középpontjában a Endlösung, azaz a zsidó népesség kiirtásának folyamata áll. Alakításáért Branagh Emmy-díjat nyert, és a cseppet sem rokonszenves figura után örömmel vállalta egy másik, egykor élt személy életre keltését. Ezúttal Ernest Shackletonról volt szó, aki közel állt ahhoz, hogy a XX. század elején elsőnek tűzze ki a zászlót a Déli-sarkra, de Amundsen és Scott megelőzte, ezért új célt tűzött ki maga elé: az Antarktisz átszelését. Expedíciójának élén 1914-ben indult a Déli-sark felé, ám a hajójukat összezúzta a jég. Huszonnyolc tagú legénységével csaknem két évig élt a hó fogságában…A forgatás szerencsére nem tartott ennyi ideig, ráadásul az izlandi Hafnarfjördur kikötőjét egy Buenos Aires-i helyettesítette, az argentínai hátteret később digitálisan cserélték ki az izlandival, így a szereplőknek nem kellett vacogniuk. Kenneth számára nem ez volt az egyetlen pozitívum, ugyanis Lindsey Brunnock művészeti rendezőben új szerelemre talált.

Danny Boyle 30 perces sci-fijében, az Alien Love Triangle-ben pedig mint Steven Chesterman fizikatanár felfedezte a teleportálás technikáját. A történet elején lelkesen hazatér, hogy nejével is megossza az újságot, ám Alice (Courteney Cox) közli vele, hogy ő tulajdonképpen hímnemű földönkívüli, aki egy nő testébe került. Szerencsére a segélykérő jelzése eljutott a hazájába, és hamarosan érte jönnek a Nulark bolygóról. Férje körül megfordul a világ, ám ekkor csengetnek: egy zöld bőrű, űrruhás, hegyes fülű teremtmény lép be, Elizabeth (Heather Graham), aki azért jött, hogy hazavigye a férjét, "Alice”-t…
Branagh következő, a Philip Noyce által rendezett 1200 mérföld hazáig című filmjében is a hazatérés a lényeg, ám ezúttal az 1930-as években Nyugat-Ausztráliában a családjuktól elszakított félvér bennszülött gyermekek szöknek vissza a famíliához, ugyanis nevelőtáborba vitték őket. A benszülött-telep vezetője a Kenneth Branagh alakította A. O. Nevill, a királynő és a kormány megbízottja, akit az őslakók Mr. Devilnek neveznek. Ր ered a három szökevény kislány nyomába. Kenneth nagyszerűen formálta meg a kegyetlen bürokratát, valami emberit is vitt a figurába, aki meg van győződve arról, hogy helyesen cselekszik.
A Harry Potter és a titkok kamrájában Branagh ismét a Feketemágia-ellenes Liga tiszteletbeli professzorát, Gilderoy Lockhartot keltette életre, A srácok és Azban pedig Albert bácsit játszotta, akinek a farmján öt unokaöccse kiás egy virgonc, alig nyolcezer éves homoktündért…

Ezután tévéfilmben szerepelt, a Warm Springsben Franklin Delano Rooseveltet alakította, aki 1921-ben, 39 évesen gyermekparalízis következtében deréktól lefelé megbénult. Miután megtudta, hogy a Georgia állambeli Warm Springs közelében lévő víz gyógyító erejéről csodákat mesélnek, odautazik, és bár nem sikerül teljesen felépülnie, visszatér a politikai életbe. Az alkotást Golden Globe-bal jutalmazták, Kennethet is jelölték a legjobb színész tévéfilmben kategóriában, és Emmy-díjra is nominálták.
Hamarosan Branagh megint kedvet kapott a rendezéshez. 2003-ban a Listening című, 30 perces rövidfilmmel megnyerte a legjobb rendezőnek járó díjat a Rhode Island-i filmfesztiválon, majd 2006-ban nekilátott egy újabb Shakespeare-feldolgozásnak, az Ahogy tetsziknek. Nyilatkozata szerint 1990-ben egy kyotói kőkertben született meg benne az ötlet, hogy Japánba kell helyeznie történetet, amely az eredeti a 16. helyett a 19. században játszódik, és egy kabuki előadással kezdődik… A varázslatos kaland szereplői - a Frederick herceget alakító Brian Blessed, Bryce Dallas Howard, aki már színpadon is életre keltette Rosalindát, Romola Garai, akinek a dédapja magyar volt, mint Celia, és az Orlandót játszó fekete bőrű David Oyelowo - kiváló alakítást nyújtanak, de közülük is kiemelkedik a méla Jacques-t megszemélyesítő Kevin Kline.

Alighogy befejezték a forgatást, Kenneth máris új produkcióba kezdett, amelynek anyagi hátterét az operarajongásáról ismert brit üzletember, Sir Peter Moores idén 41 éves alapítványa biztosítja. - Egy nagyon érdekes filmes kihívásnak állok elébe - jelentette ki. - Az a cél, hogy egy más közönséget is megszólítson ez a remekmű. Mozart Varázsfuvolájáról van szó, amelynek történetét az I. világháború idejére helyezi át. Egy menetparancsra váró ifjú katonát egy álmokból és rémálmokból szőtt világba viszik, ahol az Éj Királynőjének lányát kell kiszabadítania a gonosz Sarastro karmai közül...
Nemrégen a Piccadillyn lévő Kennel Clubban viszont a színész-rendezőnek nehezen sikerült kiszabadulnia a rajongók gyűrűjéből, akik nagyon örültek annak, hogy a Dogs for the Disabled (a rokkantakat segítő kutyák) alapítvány jótékonysági árveréséhez Kenneth is hozzájárult egy tusrajzzal, amelyet Suzie nevű kutyájáról készített, és az 52 fontért (kb. 20 ezer) kelt el.
De ő is kapott elismerést, ugyanis neki ítélték a 2006. évi Vittorio de Sica-díjat az európai filmművészetben nyújtott kiemelkedő teljesítményéért.
Branagh azonban nem pihen a babérjain, ugyanis amikor elolvasta a Jude Law által küldött forgatókönyvet, rögtön, ráállt, hogy megrendezi a mozit. A mesterdetektív (Sleuth) című thriller remake-jéről van szó, amelyben 1972-ben Michael Caine és Laurence Olivier nyújtott Oscar-jelölt alakítást. Ezúttal Caine játssza Olivier szerepét, a fiatalabb férfit pedig Jude Law formálja meg, a forgatókönyvet Anthony Shaffer darabjából a Nobel-díjas Harold Pinter írja. - Nagy öröm számomra, hogy Shakespeare és Mozart után közel kerülhetek még egy zsenihez, Pinterhez - állapította meg Kenneth.

Forrás: HotDog Színész Magazin