Tilda Swinton

A századok óta a család birtokában lévő londoni kastélyban Sir John Swinton skót vezérőrnagy és ausztrál felesége 1961. november 5-ét követően megnyugodhatott, ugyanis három fiú után végre lányuk is született. Ahogy Katherine Matilda - akit Tildának szólítottak - cseperedett, egyre jobban érdeklődött a világ dolgai iránt. Egy iskolába járt Diana Spencerrel, akiből később walesi hercegnő lett, de Tildát nem érdekelte a királyi udvar, és érettségi után önkéntesként két évig a fekete kontinensen tevékenykedett, Dél-Afrikában egy fekete negyedben lakott, ahol igencsak érvényesült az apartheid, majd egy kenyai őserdei iskolában volt kisegítő. Bár nagyon hasznos tapasztalatokat szerzett, sosem tért vissza Afrikába, és nem is tervezi, hogy ismért ellátogat oda: - Nagyon szerettem Afrikát - mesélte -, de nincs kedvem ott turistáskodni.1980-ban tért vissza Angliába, beíratkozott a Cambridge Egyetemre, ahol politika- és társadalomtudományokból meg angol irodalomból szerzett diplomát. Már egyetemi évei alatt több amatőr színielőadáson fellépett, és rájött, hogy igazából a színészet érdekli. Több társulattal is szerepelt, majd egy évadot eltöltött a Royal Shakespeare Companynál is. Később úgy emlékezett vissza életének erre a szakaszára, hogy akkor jött rá, mi az, amit nem akar csinálni. Több angliai színházban is fellépett, s ez idő tájt kedvelte meg a nadrágszerepeket, eljátszotta például Pushkin Mozart és Salierijében Mozartot, Manfred Karges Man to Man című monodrámájában pedig egy munkásasszonyt keltett életre, aki elhunyt férje helyébe lép.




1985-ben Tilda megismerkedett Derek Jarman rendezővel, akivel hamarosan barátságot kötött, és a rendező minden filmjében szerepelt egészen 1994-ig, amikor Jarman meghalt AIDS-ben. Swinton 1986-ban állt először kamera elé a Caravaggióban, amelynek címszerepét az Excaliburban Merlinként feltűnt Nigel Terry alakította. A II. Edwardban az uralkodó hitvesét, Isabellát játszotta, alakítását a velencei filmfesztiválon a legjobb színésznőnek járó Volpi-kupával díjazták. A színésznő egyre ismertebbé vált, és Sally Potter Orlando című filmjével már világhírre is szert tett. A Virginia Woolf regényéből készült adaptáció főszereplője egy Erzsébet-kori udvaronc, aki 400 éves élete során életmódja és neme (!) tekintetében egyaránt különleges élményekre tesz szert. A Jarman rendezte Blue és Wittgenstein című filmjei után Swinton Susan Streitfeld Női romlottság című alkotásában élete egyik legjelentősebb alakítását nyújtotta egy sikeres ügyvédnő szerepében, aki saját bizonytalanságával és önpusztító hajlamaival küszködik. A Conceiving Ada című sci-fiben Lord Byron lányát keltette életre, aki a közhit szerint megalkotta az első számítógépet.




Tilda Swinton tehát befutott, és akár hollywoodi sztár is lehetett volna belőle, ő mégis szívesebben vállalt olyan szerepeket, amelyek kihívást jelentettek számára, és szívesen dolgozott elsőfilmes rendezőkkel is, akik bár érdekes forgatókönyvekkel kecsegtették, de nem tudtak komoly honoráriumot felajánlani. Tilda érdeklődés nem korlátozódott a filmre és a színházra, képzőművészekkel is dolgozott, szerepelt például élő installációban is. A The Maybe címűben például egy üvegtartályban aludt napi 8 órán keresztül, ez a londoni Serpentine galéria egyik nevezetes eseménye volt. Swinton feltűnt az Orbital együttes The Box című videoklipjében is, amelyet az MTV-n is bemutattak.Derek Jarman halála nagy megrázkódtatást okozott a színésznőnek, mivel nemcsak egy jó barátot, hanem a pártfogót is gyászolt a személyében, aki elősegítette filmes karrierje fellendülését.



Szerencsére a magánélete jól alakult, összeköltözött John Byrne író-rendezővel, a skóciai Inverness közelében vettek házat, és 1997-ben megszülettek az ikrei, Xavier és Honor. Tilda azonban csak rövid ideig volt otthon a picikkel, mert már várta a következő feladat: színész kollégája, Tim Roth első filmjét rendezte, a Hadszintér a családon belüli szexuális erőszakról szólt, Swinton a mit sem sejtő anyát alakította benne, majd Danny Boyle rendező kedvéért kisebb szerepet vállalt A partban Leonardo DiCaprio oldalán, ezután a Mélyvíz következett, amelyben főállású családanyát játszott, aki a házuk mellett rábukkan tizenhét éves fia homoszexuális szeretőjének holttestére, majd kénytelen szembenézni egy zsarolóval, aki videón rögzítette a két férfi intim pillanatait. Swintont Golden Globe-ra jelölték, a kritikusok szerint alakítása a maga feminin esetlensége és helyenként megmosolyogtató próbálkozásai ellenére is meggyőző határozottságot és erőt sugall.




Tilda felbukkant a Vanília égboltban is, de az édesbús történet nem igazán ragadta magával, így örömmel fogadta Norman Jewison felkérését, hogy Az ítéletben játsszon el egy bírónőt, aki egy háborús bűnös nyomába ered, az illetőt Michael Caine alakítja. - Egyáltalán nem volt nehéz kemény nőt játszanom - mesélte. - Legfeljebb csak az gyengített el, hogy a forgatás szüneteiben Caine folyton udvarolt. Egyébként katonacsaládból származom, a famíliám a IX. század óta évszázadonként legalább két hősi halottat adott az országnak.Egy halott, még ha nem is hősi, felbukkant David Mackenzie Young Adam című drámájában is, igaz, a tetem kapcsán csak filmbeli élete párjának tesz tüskés megjegyzést, miszerint a férfi még akkor is megnézi a nőket, ha már halottak. Ám az általa alakított feleség, Ella sem különb a Deákné vásznánál, ugyanis összeszűri a levet a házaspár szénszállító hajóján dolgozó alkalmazottal, Joe-val, akit Ewan McGregor alakít. Swinton több jelenetben is ruhátlanul szerepel, de persze meg tudta indokolni ezt a rendezői koncepciót: - A film természetesen nem csak a szexről szól, az csak realisztikusabbá teszi. Szerintem nagyon fontos demisztifikálni a filmbeli szexet, mert az egyfajta kommunikációt jelent.


Úgy tűnik, a szereplők sikeresen kommunikáltak, ugyanis mind Swinton, mind McGregor megkapta a skót BAFTA-díjat, s ebben részesült a rendező is, ráadásul a film is díjazott lett.Tilda jól ismeri a fesztiválok légkörét is, hiszen gyakran szerepel zsűritagként, 2004-ben Cannes-ban például Quentin Tarantino zsűrielnökkel együtt úgy vélte, hogy az Arany Pálma-díj a Fahrenheit 9/11-nek jár.Neki viszont egy kis pihenés járt volna, de nem tudta visszautasítani a C. S. Lewis klasszikus regényéből, a Narnia Krónikái - Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrényből készülő moziban a Fehér boszorkány szerepét, amelyért több sztár, köztük Nicole Kidman versengett, de Andrew Adamson rendező végül Tilda mellett döntött.Mike Mills, a R. E. M. basszusgitárosa is Swintont választotta első filmje, az Ujj-függő Thumbsucker ujját szopó fiatalembere elfoglalt anyjának szerepére, majd azt is vállalta, hogy a menny és a pokol közti földi határállomáson ver tanyát, legalábbis egy film erejéig.




A Constantine, a démonvadász rendezője, Francis Lawrence ötlete volt, hogy Gábriel arkangyalt, Isten földi nagykövetét Tilda Swinton alakítsa. Az emberi formájú angyali lény nemeken felül áll. Lawrence ezt a figurát úgy akarta megjeleníteni, hogy se határozottan férfias, se nőies ne legyen, amit hagyományos férfiruhába bújtatott női szereplővel képzelt el. A jelmez persze csak a benyomás felkeltéséhez elegendő, az igazán fontos elem maga a színészi előadás. Swintonnak részletekbe menően ki kellett dolgoznia Gábriel minden tulajdonságára, így a nemére is vonatkozó ambivalens jelleget, ugyanakkor hatalmasnak és erőteljesnek, ragyogónak, okosnak és tartózkodónak is kellett lennie egyszerre. - Tetszett nekem az ötlet, hogy a Gábriel androgün természetű legyen - mondta a színésznő. - Amikor felkértek, addigra a film készítői már eldöntötték, hogy egyik nemi jelleg sem lesz kihangsúlyozva, valami köztes dologban állapodtak meg, úgyhogy arra koncentráltunk, hogy ezt minél jobban ki tudjuk fejezni.Az önkifejezéssel sosem volt problémája a színésznőnek, azt is kinyilvánította, hogy nem akar több gyereket, következő mozijában - amelynek egyik producere is volt -, mégis pocakosan mutatkozott, de csak a szerep kedvéért. Hilary Brougher Stephanie Daley című filmjében ugyanis várandós törvényszéki pszichiátert alakított, aki a 16 éves Stephanie Daley (AmberTamblyn) esetét vizsgálja. A lányt azzal vádolják, hogy eltitkolta a terhességét, és megölte a gyermekét. Ez mélyen érinti a már nem olyan fiatal pszichiátert, akinek nemrég halva született a gyermeke, de most újra babát vár…Ezután újabb független alkotás következett: Doug Aitken Sleepwalkers című produkciója öt, tizenhárom perces történetből áll, amelyek főszereplői tipikus New York-iak, például egy üzletember (Donald Sutherland), aki elüt a taxi, vagy a Tilda által megformált hegedűművész, aki egy fénymásolóban dolgozik. A jelenetében az volt a feladata, hogy lassan beleolvadjon a környezetbe. A Sleepwalkerst 2008 februárjában a Museum of Modern Artban egyszerre nyolc "képernyőn” vetítették az épület üveg-, acél- és gránithomlokzatára délután öt és este tíz között, a történetek szimultán peregtek.Következő filmjében, a Juliában nem olvadt bele a környezetbe, sőt igazán feltűnő karaktert formált meg, a túlfűtött, alkoholista Juliát, aki egy tetoválóművész asszisztenseként dolgozik. Erick Zonca mozija egyszerre road movie, erkölcsi dráma, és fekete komédia, amelyben Swinton antihősnő, aki mindenáron találkozni akar a fiával, akit eltiltottak tőle. Elrabolja a gyereket, Mexikóba szökik vele, ahol megpróbál váltságdíjat kizsarolni a kisfiú gazdag nagyapjától… A színésznő, aki nem iszik alkoholt, de már látott részeg embert, nagyszerűen formálta meg a cseppet sem rokonszenves Juliát.




Tarr Béla A londoni férfi című filmjében ötperces szerepe volt, a Miroslav Krobot által megformált váltóőr, Maloin feleségét játszotta, majd egy hollywoodi szuperprodukció következett, mivel Tony Gilroynak, a Bourne-csapda forgatókönyvírójának is eszébe jutott Tilda, igaz, ezúttal rendezőként hívta fel, és szerepet ajánlott neki a Michael Clayton című moziban, amelyben George Clooney New York-i ügyvédet alakít, és feltűnik a filmben még Sydney Pollack is. Swinton is jogászt keltett életre, Karen Crowder ügyvédet, akinek karrierje szempontjából nagyon fontos az a több millió dolláros kereset, amelyet Clayton cége látszólag a sikeres végkifejlet felé irányít, ám valami közbejön, és Clayton pályafutása legnagyobb kihívásával szembesül. Epizodista alakításáért Swintont 2008. február 24-én Oscarral jutalmazták. Korábban Golden Globe-ra is jelölték, s megkapta a legjobb női mellékszereplőnek járó BAFTA-díjat. Igaz, a február 10-i díjátadón jó páran nem a művészi teljesítményére, hanem partnerére figyeltek, ugyanis nem élettársával, a 67 éves John Byrne-nel jelent meg - ő otthon maradt Skóciában a gyerekekre vigyázni - hanem az új-zélandi Sandro Kopp-pal, aki szintén fest, és 29 éves korára ismert művésznek számít. A pár a Narnia forgatásán ismerkedett meg, amelyben Kopp kentaurként tűnt fel egy néma szerepben, s azóta tart a kapcsolatuk, bár a színésznő gyermekei apjával sem szakított, továbbra is egy fedél alatt élnek, és barátok maradtak.


Következő filmjében megint George Clooneyval forgatott, a Coen testvérek Burn After Reading című thrillerjében egy CIA-ügynök (John Malkovich) elhidegült feleségét játszotta, akinek férje elveszti az általa írt könyv lemezét, amely sötét titkokat tartalmaz, majd felbukkan egy CIA-bérgyilkos (Clooney) is…A való világból ezután megint a fantáziába lépett át a Narnia Krónikái következő részében, a Prince Caspianban, majd Marilyn Manson első rendezésében, a Phantasmagoria: The Visions of Lewis Carroll fantasy-horror filmjében a Manson által alakított író álomfeleségét fogja játszani, és már folynak John Maybury rendező Machbeth-feldolgozásának, a Come Like Shadowsnak az előmunkálatai, amelyben Sean Bean lesz Machbeth, Tilda pedig a hitvese. A két színész 1986-ban, a Caravaggióban már szerepelt együtt, és Bean is egyetért Swinton ars poéticájával, miszerint amikor forgat, úgy érzi magát, mint egy katona, attól eltekintve, hogy valamivel több esélye van a túlélésre…

Forrás: Premierpark