Odavágtak egyet a Mátrixnak! Első gondolatom hazafelé menet ilyesmi lehetett. Az összehasonlítás egyébként csalóka és csacsika, felejtsük el gyorsan! Az is nyilvánvaló, hogy további részleteket a filmből elárulni vétek. Rontaná az élvezeti értékét, csökkentett állapotba helyezné agyunkat, meg különben pofátlanság. Érjük be annyival, a cselekmény nagyobb része álmokban játszódik. Azoknak különböző szintjén, és kész. Persze van kutyulás rendesen. De többet, pszt!

Páran már elsuttogták a nagy felismerést. Az idei év egyik legjobban várt és teljesítő mozijáról van szó. Vártuk, mint sivatag az esőt, építőipar a földrengést, örömlány a tüzérdandárt. Mert valahogy nem igen kényeztet el bennünket mostanság Hollywood. Akadtak ugyan blockbusterek, szórakoztató fércek. Nem is itt a gond, hanem a minőségen. Konkrétan sík idiótának tekintette egynémely produkció a nagyérdeműt. Hülyének a nézőt, kinek szájából csurog a nyál, és hátast vág mindenre, amire megkérik. Üres és silány termékek tömegével az álomgyár futószalagjairól, kivétel erősíti a szabályt.

Az Eredet minden bizonnyal üdítő színfolt. Vadítják végtelen bölcsességgel a népet azzal, hogy belekeveredik saját bonyolultságába, nehezen követhető. Valóban, szépen körmönfont sztorival rukkoltak elő. Olyan történettel, ami lassan, fokozatosan ejti rabságába nézőjét, egy pillanatra sem enged a szorításból. Nincs megállás, lazítás, kiúttalan tökörészés. Mind mélyebbre jutunk álom és valóság labirintusában. Pazar film, így egyszerűen. Mindehhez jönnek a briliáns színészek, epic zene és remek rendező. Meglepődnék, ha a következő Oscar-díjnak nem egyik várományosa lenne.

Cristopher Nolan pedig zseni! Tud valamit a figura, nem lehet elvitatni. A Memento, A tökéletes trükk és a bőregér franchise feltámasztása után, illetve a következő Batman epizódja előtt is tudott újítani. Nem kapkodós fajta rendező. Kotlik bőven filmjein, jól is teszi! Az eredmények pedig önmagukért beszélnek!

Amikor nagyköltségvetésű filmről beszélünk, szinte mindig világvégés - nagyhalálos maszlagokkal rukkolnak elő. Jönnek földönkívüli haramiák, megégeti seggünket a Nap, járványok hozzák ránk a rossebet. Roland Emmerich egyszerűen sz@rba tiporja bolygónkat. Csak azt szeretném érzékeltetni, hogy amikor szabadjára engedik direktokáink a fantáziájukat, képtelenek átlépni egy határt, mi pedig mindig ráb@szunk. Nolan ebben is mert változtatni. Ellenállt a kísértésnek. Hősei ténykedése nyomán nem pusztul ki az emberiség. Nincs totálkatasztrófa - csak mértékletes vadulás -, helyette néhány ember kavarása. A látvány, a körítés természetesen impozáns. Nem mindennap áll tótágast egy város, gyúrnak derékszögbe utcákat. Vannak olyan trükkök, amikre évek múltán is emlékezni fogunk. Nem véletlenül rondítottam az elején a Mátrix világával. Pici hasonlóság valamiért csak van, tévedek? Az akciók profi módon kivitelezettek, dobhártya szaggatóak, de nem hatalmasodnak el. Szigorúan első a történet, minden egyéb a cselekménynek alárendelve!

Arra is kéne pár szót vesztegetni, hogy mekkorát alakítanak a színészek. Mondhatjuk gonoszan, ez a dolguk, ezért kapnak fizetést. Ám mégse. Hisz olyan a zenekar, amilyen a karmester. A rendező irányításával mindegyik kiemelkedően teljesít. Nincs gyenge láncszem, ilyet is ritkán látni. Mindehhez tegyük hozzá Hans Zimmer fantasztikusan megkomponált zenéjét, és máris helyben vagyunk. A visszahívó Edith Piaf nóta, na, az paff!

Összegzés: A film legnagyobb dicsérete, amikor az ember egyik ámulatból a másikba esik. Nem azt mondom, hogy az Eredet úgy földhöz vágott, amiitől nem merek lefeküdni, de van utólagos hatása az hótbiztos. Zakatol a szívünk, száz százalékon dübörög az agyunk. Kaptunk egy vizuális, szürkeállományunkat birizgáló orgazmust. És élveztük, iszonyatosan. Durván csúcs ebben az évben!

Még valami… Neked pörög a totemed?