Az öregség ott kezdődik, amikor a szex már nem élvezet, hanem munka. Az egykori talján csődör Sylvester Stallone miként viszonyul az előbbi magvas megállapításhoz, rejtély. Egy biztos, lassan elszáll fölötte az idő. A lelkesedése azonban párját ritkítja! Fütyülve a petyhüdő izmokra, a táskás szemekre, a talán előforduló prosztata problémákra, összeszedte kortársait és készített egy olyan akciót, ami bízvást mondhatom, hiányt pótló. Retro dádá, múzeumba való alakokkal, dirr-durr. Két pofon között bőven van idő csipkelődésre, suhintani az aranyköpéseket, majd zutty egy maflás! Igen, a hozzám hasonló őskori bútordarabok komálják az ilyesmit. De legjobban azt, amikor sorban feltűnnek a filmvásznon megboldogult gyermekkorunk mozis hősei. Nevezzük tisztelettel az urakat akcióapókáknak.

Kik, kik nem és miért, ugorjunk. A felsorolást kihagynám, meg ugye szép számmal akadnak hiányzók is a tablóképről, de erősen kisöpri csipáinkat, amikor a három gyilkológép egymásra talál. Mélán málézó bárgyú arcú Sylvester Stallone, a mindenkin átcsörtető Arnold Schwarzenegger és csibészes mosolyával Bruce Willis összefut egy kis tereferére. Templomi hangulatom támadt pillanatok alatt! Számlájukra bolygónk népességének kinyírása írható, minimum háromszor. Tömegpusztító fiúk, akiket szeretünk. Megalkuvást nem tűrő, több sebből vérző hősök, fütyülve a halálos veszedelmekre, legfeljebb kedvesük karjaiban szoktak kötelezően felszisszenni.

Az egész bazár motorja Stallone. Kitartását és munkabírását csak felsőfokon emlegessük! Mit kilincselhetett, mire összerimánkodta csapatát. Voltam olyan gonosz, elkezdetem összeadni az életkorokat, de a nagy lesésben majd kiesett a fogsorom. Elégedjünk meg annyiban, a fickók közül Jason Statham bátyó még vidáman pubertás éveit tapossa közel negyven évével. A legkisebb Ugrifüles, kac-kac.

A történetről nem sokat, inkább semennyit. Nem az a lényeg. Az első sorozatlövésekig nem kell órákat rostokolnunk, talán hat percet. Aztán rögvest képbe kerülünk, fröcsög a vér, röppennek a kések, torkolattüzek villannak, egészséges bunyó tördeli a csontokat. Majd eksön ügyileg félóra piano. Közben akad ez-az, mondjuk sztorinak. Kicsit döcögős ügy, néha olyan érzésem támadt, maguk a nagyfaterok sem tudták, mi a fenét mondjanak, szóval spontán tolták a vakert, de jól állt nekik, na. Az utolsó húsz perc mindent visz jeligéje vidáman működik.

Verőlegények szépen a stáblistában, már többször fölemlegettük. Még a vak lónak is világos, Stallone és Statham filmje. A genyák oldalán Eric Roberts tüsténkedik. Hárman viszik a prímet, főleg. Persze a többieknek is megadatik a maguk jelenete, kivétel nélkül. Swarci és Willis nyúlfarknyiban. Az osztrák tölgy azért ledöbbentett, veszettül megtrottyosodott. Szakasztott úgy néz ki, mint akit öregek otthonából szalajtanak. Willis lufinál is kopaszabb, s ahogy öregszik, úgy nőnek a fülei. Jelenleg Dumbó közeli méret.

Az akciókra nem lehet panasz, bár a magam részéről többel elviseltem volna. Néha öreguras gyanú felötlött. A francba! Mindig a koruknál kötök ki? Utoljára és befogom a pofámat. Szóval vének és ráncosak. Becsületükre mondva, semmit sem titkolnak. Nincs Photoshop, bőrradír, digitális szarságok, hogy harmincnak tűnjenek a hatvanasok. Életkor ciki cuki csiki-csuki vége, punktum.

Összegzés: A film legnagyobb dicsérete az lehet, amikor a végénél az ember az órájára pillant. Ily röpkén elszaladta játékidő? Ó… De kár. Lehetne még… A The Expendables nem forgatja ki sarkából a világot. Tényleg... Ennyi világmegmentő egy kupacban, és sehol a világvége? Skaccok? Leküzdtétek a gigantomániát? Újabb pirospont. Régimódi akció, Naplemente sztárokkal, nagyszerű előadással. Stallonét egykoron sokat kritizálták, hogy izmai és az agya fordítottan arányos. Kérem, hülyeség. Tud nagyon. Élvezetes, popcorn csócsáló mozi, vastagon kólával. Tesztoszteron bomba. Élvezet volt végignézni, nem munka. Most jöhet a szex.