Oldalainkat 126 vendég böngészi
Belépés
Film - színész kereső
This script has expired!FILM KATEGÓRIÁK
This script has expired!Szavazások
|
|
This script has expired!
This script has expired!
This script has expired!
This script has expired!
This script has expired!
| 2008 legjobb filmjei a Filmoldal szerint |
 |
 |
 |
| Írta: Kenobi | |||
| 2008. december 21. vasárnap, 22:55 | |||
2008 legjobb filmjei a Filmoldal szerint Karácsony a szeretet ünnepe. Együtt mindenki, egy rövid időre megáll az élet. Odakünn lusta pelyhekben hull a hó (reméljük), Betlehemesek csattogtatnak ostoraikkal. Gyermekeink szemükben élénk kíváncsisággal és türelmetlenül bontogatják ajándékaikat – mi felnőttek inkább csendben megszorítjuk szeretteink kezét, s picit felidézzük, mi is történt velünk az évben. Jó és rossz dolgok, mert az élet körforgása kiszámíthatatlan. Családtagok, rokonok és ismerősök hagytak el bennünket örökre és csillogó tekintetű új életek érkeztek mindennapjainkba.Karácsony táján mindenki azon töri a fejét, mivel is kedveskedhet a szívéhez közel állónak. A Világháló is ünnepi díszbe öltözik. Internetes oldalak csillognak-villognak – talán még a vírusok is ajándéknak álcázzák magukat – előkerülnek a múlt kiemelkedő pillanatai, készülnek az év eseményeinek összesítői. A Filmoldal készítői is szeretnék egy kis ajándékkal meglepni kedves olvasóikat. Profilunkhoz illően, elkészítettük a 2008-as év filmes leltárát. Természetesen a bőrünkből kibújni most sem tudtunk – és nem is akarunk – így fittyet hányva a nemzetközi rangsoroknak, a röpködő dollármilliós bevételeknek - a lüke kritikusoknak – csak olyan filmek kerülhettetek fel 25-ös listánkra, amely moviek piciny hazánkban is bemutatásra kerültek, s amelyek fenntartás nélkül tetszettek és olyan filmek, amiket másnap is képesek lennénk ismételten megnézni. Ha kedvenceink és mások véleménye többször is összecsengett, az bizonyára nem lehet a véletlen műve. Röviden összefoglalva, csak olyan mozik jöhettek szóba, amiket nyugodt lelkiismerettel mernénk másoknak is ajánlani.
Akkor csapjunk is a lovak közé! 2008-ban sem történt falrengető változás a filmes világban. A divatirányzatot befolyásoló szelek továbbra is Hollywoodból fújnak, mi pedig mosolyogva turkálunk erszényeinkben a pénztárak előtt. A mozgóképes áradatból Magyarországra 205 érdemi bemutató érkezett, ha jól számoltunk. Blockbusterek, elgondolkodtató alkotások, művész filmek – és bizony moslékok is rendesen. Azért panaszra nagyon nem lehet okunk, könnyedén működött a vászonvarázs, nem is értem, miért rinyálok. A választás pedig az egyszerű néző számára nem könnyű, nekünk is egy szüléssel felérő művelet volt listánk összeállítása, ami a következő:
 25. Képzeletbeli létránk legalsó fokára a Marvel képregény univerzum behemót zöld óriása, Hulk viharzott be. 2003-ban lépett először a mozik termeibe a haragra hamarjában spenót színezetre váltó óriás. Ang Lee mozija rendesen megosztotta a nagyérdeműt, a rajongók a fejüket csóválták, a kritikusok egyenesen zöldet rókáztak, hiába a parádés szereposztás. A vegyes fogadtatás után Louis Leterrier és Edward Norton kapta a nem éppen könnyű feladatot, hogy helyes irányba terelgessék Dr. Bruce Banner és a benne lakozó dühöngő történetét. Az eredmények mára már ismertek. A Hihetetlen Hulk talán egy ugrással sikeredett jobbra az előzményénél. Kissé kapkodó sztori ugyanúgy jellemzi a filmet, mint a már kóros humortalanság. A történelem megismétli önmagát. Mindezek ellenére nincs oka Nortonnak szégyenkezni, hiszen a főszereplésével zöldülő böszmeség és az összes eseménymentes napja megérkezett listánk 25-ik helyére. Fiúk! Az esetleges folytatásokon már szeretnénk néhányszor vigyorogni is!  24. Ki kém? Ki nem kém? Zsenikém. James Bond lehetett az első, aki magára ismerve, padlót fogott a röhögéstől, s terült el Steve Carell vígjátékán. A könnyed komédiából nincs kecmec, de fajsúlyos blockbuster lett, Steve Carell pedig újfent bizonyíthatta, hogy jó ötlet volt kibújnia Jim Carrey árnyékából. A film előzményeként ott téblábol hatvanas évekbeli sorozat, azt pucolták napra készre az alkotók, picinykét kalandosabbra véve a figurát, talán ezért is lehetett mára világsiker. A hölgyek elalélhatnak Carell hátsójától, mi inkább a fickó humorát élvezzük, de nem hiányozhatnak a szuperketyerék sem. A rendezőről, Peter Segalról, továbbra is elmondhatjuk, hogy megbízható vígjáték gyáros, ugyanis sorrendben a Zsenikém – Az ügynök haláli már az ötödik filmje, ami százmillás bevétel fölött teljesít. Nyugodtan megállapíthatjuk róla, amit rendez, az tutira befutó. Mi csupán egy dolgot nem bírunk megemészteni: Ki volt az a félküllős, aki Dwayne „Szikla” Johnsont a kamera elé engedte? Botrányos egy hiba! 23. Na, tessék! Az előbb említettük az ördögöt, erre megjelent. James Bond legújabb tömegpusztításában vizet fakaszt még Bolívia kies sivatagjaiban is. Az akciókra egy rossz szavunk sem lehet, meglátszik a kétszázmilliós gyártási költség. Mégis a korábbi Bondok hanyag eleganciája Daniel Craignál nyomaiban sem. A színész egyébként sem mondható szépfiúnak, inkább olyan a feje, mint egy lapáttal megegyengetett lónak. Elnézést kérek a rajongóktól. Az izmok a helyükön, a felsőtest szálkásra gyúrva, s aki csak rosszul pislant rá, máris a túlvilágon kopogtat. Bond kegyetlen – szinte már állatiasan vad – gyilkossá alakult, aki főnökének is betart, ha úgy hozza az érdeke. Az agyába ugyanakkor pompás navigációs rendszert építhettek, mert magabiztosan feltalálja magát a Föld bármely pontján. Olga Kurylenko roppant veszedelmes és szexis, mégis valahogy menekülnek előle a pasik. Hitman, Max Payne, és most Bond sem. Szeretném föláldozni magam az ügy érdekében! A Quantum csendje egy szédületes iramot diktáló, átlagon felüli akciófilm, de sajna nem több. Mégis a széria eddigi legsikeresebb darabja. Ilyen az új évezred Bondja! Várjuk a következő kalandot és az újabb hulla hegyeket! 22. Vajon ki lehet a kellemesen nyekergő és utasítgató női hang tulajdonosa? A kérdés ugyan költői, mi ugyanis biztosak vagyunk benne, hogy már legalább fél ország látta a filmet. Mai technikai vackokkal alaposan körbepakolt életünkben bőven van lehetősége a rosszakaróinknak, hogy manipulálják életünket. Úgy, ahogy akarják. Így aztán még az is megtörténhet a kedves olvasóval, hogy holnapra száműzött vadként szaladgálja szanaszét az agyát, mert az ikertesója betartott az országot analizálgató és izélgető számítógépnek, ami ha nem is zizi és nem is labor, de mindenképpen megkergült. Egyébként érdekes, de a filmekben megjelenített szuperkomputerek mindig picit elszállnak a saját okosságuktól. Milyen jó is lehetett az ősembernek? Valaki csúnyán nézett rá, lecsapta egy bunkóval és a nézeteltérés megoldva. Jerry élete picit kalandosabb, hisz társat is adott mellé D.J. Caruso diribá – Rachelt –, s párosan rohangálják rémültre az agyukat. Az összeesküvés szálai egészen magasra és messzire vezetnek, mi pedig elgondolkodhatunk azon, melyik kukában végezze a „vasunk”. Kicsit kiszámítható, kicsit sablonokkal operáló, mégis vérprofin elkészített akció/thriller a Sasszem, Spielberg „Pisti” bácsi tyúkanyói szárnyai alatt. Shia LaBeouf pedig tapsikolhat a boldogságtól, hiszen bizonyította, robotok és Indiana Jones nélkül is képes volt összehozni egy blockbustert. Csak így tovább! 21. Dale és Saul érdekes figurák. Lusták, mint a lajhár, eszüket sem sűrűn használják, amolyan tohonya lúzerek. Szóval kapásból szimpik lesznek az embernek. Ráadásul életük karrierje sem épp mondható egyenes ívűnek: Dale idézéseket kézbesít, Sale pedig nemes egyszerűséggel drogdíler. Így kerülnek közelebbi szédelgésbe az Ananász expressz nevű cuccal, amely elpöfékelőinek bájvigyoros jókedvet okoz. Hőseink tehát vadul kábszeresek, s olyan kattantak a szertől, mint az állat. Bonyodalomképp Dale szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, üldözőbe veszi őket két rosszarcú verőlegény, s ha mindez nem lenne elég, még belekeverednek két rivális kábítószer-kereskedő banda harcába is. Pucolnak tehát ezerrel, miközben totálra be vannak lőve. Vicces és kacagtató jelenetek dögivel, betépett párosunk időnként váratlanul bepánikol és félórákat ijedezik egy teljesen nyilvánvaló tényen, máskor nagy és mély elgondolkozásokba esnek, a néző pedig fetreng a röhögéstől. Jó alaptörténet, nagyszerű és szerepükben lubickoló fiatal színészek, s amely Ananász expressz sztrájkoló bakterek nélkül is száguld a csúcsok felé! Ebben a filmben sem szívesen lennék mobiltelcsi, fürdőszoba, vagy éppen fülcimpa. Tíz éven belül kultfilm lesz! Megérdemelt a huszonegyedik hely. Vannak, akik másképp gondolják? 20. Vérfürdő musicalnak álcázva. Villan a penge és spriccel a vér. Lehetőleg sugárban, de minimum vödörszám. A megnyiszált néhaiak pedig választhatnak, vagy a csapóajtón távoznak a túlvilágra, vagy húsos piteként végzik. Szóval igazi hentesmunkába csöppen az, aki végigpislogja meglepetésében a kimondhatatlan című Sweeny Todd – A Fleet Street démoni borbélya névvel elhíresült vérfürdőt. Normális embernek eszébe sem juthatna horrort kornyikaként tálalni, nem úgy Tim Burtonnak, akinek a szótárából hiányozhat a normális szó, a vizuális látásmódja és rendezői koncepciója pedig egészen egyedülálló. Így főszereplőink végigdanolásszák a filmet, ami enyhén szólva is kissé meghökkentő a publikumnak, de ha túltesszük magunkat a sokkon, máris remekül borzonghatunk. Johnny Depp nem véletlenül kapott Oscar-jelölést a vérgőzös és bosszúszomjas borbély szerepéért. Bennünket azonban leginkább Helena Bonham Carter varázsolt el, aki mellbedobással – akarom mondani húsos pitéivel teljesen függővé tette a férfinépet. Mindenesetre éljen a villanyborotva!  19. Hol vannak már azok az idők, amikor női szívek milliói fagytak el egy pillanatra, amikor DiCaprio bársonyos tekintettel süllyedt el a jeges óceán vizében, s futott a gyengébbik nem a szolgálati papír zsebkendőjét telesírni, amikor Russel Crowe Gladiátor búzamezősen elslattyogott a túlvilágra. Nos, azóta a mi közkedvelt Leónk megacélosodott, nagyszerű szerepeket kapott, így nem lehet vitázni azon, hogy A kategóriás sztár vált belőle. Crowe pedig mindig volt, van és minden bizonnyal lesz is, legfeljebb pár kiló hájat szedett föl hasizom címszó alatt. A nagy duóhoz csatlakozott Ridley Scott, korunk hullámvasutas rendezője. Nem véletlen a hullámvasút. A direktor mostani munkásságát a diadalittas sikerek és a pofás bukták izgalmas váltakozása jellemzi. A Hazugságok hálója annak ellenére, hogy elnyerte tetszésünket, állítólag a rendező elhasalás striguláit gyarapította. Pedig a történet izgalmasnak mondható, az alapelv is megszívlelendőnek: mindenki gyanús, még az árnyékod is! Soha ne bízz senkiben! Az arabok nagyon csúnyán néznek, a Közel- keleten a helyzet változatlan. A sablonok tehát működnek kisujjból, talán ez is lehet a sikertelenség oka. A rendezőnek azonban innen is üzenjük: nem feladni! Találkozunk a munkásságával még följebb is!  18. Februárban érkezett a mozik műsorára, ám az óta sem bírjuk elfelejteni Paul Thomas Anderson nagyszerű filmjét. A Vérző olaj sok mindent bezsebelt már, Oscar díjakat, kritikai elismeréseket, talán még az olajkutatók nemzetközi kongresszusain is levetítik kötelező tananyagként. A szakma mennyekbe menesztette a főszereplő Daniel-Day Lewist. Minden elértek, csak egyet nem. Az anyagi bevételek valahogy elmaradtak, mert a nézők nem igazán voltak kaphatók egy kis izzadtság és olajszagú turkálásra. Véleményünk szerint a Vérző olaj valóban feledhetetlen mű, többek között az előbb említett DDL pazar színészi teljesítménye, valamint a fantasztikus fényképezés és Jonny Greenwood megrendítő zenéje miatt. Paul Thomas Anderson filmjei kivétel nélkül kultuszművek, kritikailag az egekbe emeltek, ám a moziba betévedőknek néha nehezen emészthetők. Ez van, ezt kell szeretni! Ő nem egy kommersz direktor, ennyi! Egyedüli bajunk a filmmel kapcsolatosan talán a bő lére eresztett terjedelme lehet, mert valljuk meg egymás közt őszintén, egy lendülettel feneket alaposan próbára tevő feladat a film két és fél órás hosszúsága. De soha rosszabbat!  17. Felsorolásunk következő helyezettje tulajdonképpen semmi újjal nem tudott előrukkolni. Mégis imádtuk, talán épp a két főszereplő Keanu Reeves és a nagyágyú Forest Whitaker miatt. Az utca királyai kőkeményre sikeredett akció, az igazán durvulósabb fajtából. Tom Ludlow nem az ijedős-félős zsaru, aki megretten az árnyékától. Általában az előbb lövök, majd az azután kérdezek, elvét vallja. Los Angeles csili-vili világát a filmben gyorsan felejtsük is el! A zene pörgősen dübörög, a nyomasztó és fullasztó gettóban rosszfiúk vívják élet-halál harcukat. Persze a rendőrség éber őrei sem éppen patyolat tiszta gatyában futkosó harmatoskák, korrupt az egész bagázs úgy, ahogy. A szereplők tehát nem lacafacáznak, gondolkodás nélkül küldik hűsölni a levesükbe beleköpőket. A film legnagyobb erénye a brutalitása, a legnagyobb hátránya pedig az, hogy nem igazán tesz különbséget jó és rossz zsaru között. Whitaker nagyon ott van, mint mindig, a meglepetés House doki is kibírható, Keanu pedig a rá olyannyira jellemző butuska gondolkodással és értelmes tekintetével hangolgatott az, Amikor megállt a Föld című sci-fi fárasztmányára. Az utca királyai tetszési listánk előkelő tizenhetedik helyére érkezett!  16. Ha egy filmben szabadjára engedjük a tömény hülyeséget és a marhaságot, a várt hatás nem maradhat el. Természetesen kellenek hozzá olyan színészek is, mint Ben Stiller, Jack Black és még jó néhányan, akiknek a vérében van a baromság. A legnagyobb meglepi azonban Robert Downey Jr. feketére bemázolt szófosó lenne, akinek szövegétől egyszerűen kidőltünk a székből. S ha hozzáteszünk adalékként még egy könnyen tálalható történetet is, ami alapban nagyon nem is szól semmiről, csupán öt elkényeztetett színész filmfogatási töketlenkedéséről valahol a vietnámi dzsungelban, máris kész a 2008-as év egyik legsikeresebb vígjátéka, a Trópusi vihar. Ben Stiller kissé sápadtarcra meszelve, a többiek viszont virgonckodnak a szerepükben, a nézők pedig hahotázva kajolják kalandjaikat. A film összbevétele lassan már kétszáz milla környékén toporog, s akkor még hol vannak a DVD lemez bevételek? Dzsungelnyalókák. 15. Amikor meghalljuk az ABBA együttes fülbemászó dallamait, önálló életre kelnek a végtagjaink. Kezünk-lábunk ropja a táncot, mert van-e ember, akit hidegen hagy a svéd együttes muzsikája? Előtörnek megboldogult ifjúságunk szép emlékei, a gondtalanság, a csajozás izgalma. Röviden szólva, képzeletbeli időgépünkkel visszazuttyanunk picit emlékeinkbe. Na szép egy mondat! Legalább úgy nem szól semmiről, mint maga a film. Illetve, mégsem. A Mamma Mia! ügyesen lovagolja meg az ember „alantas érzéseit”, miszerint nincs is jobb dolog a vakítóan kék égnél és tengernél, a fiatalságnál, valamint a fülig érő vigyornál. Mert erről szól a film, a történet igazán mellékes. No és persze a szereplőkről is, akik minimum világsztárok. Meryl Streep, Pierce Brosnan és többek közt Colin Firth. Szerintünk a Mamma Mia! ugyanazt a szerepet tölti be, mint tavaly a Hajlakk. Egy életörömet sugárzó optimista danolászás a nyári vakáció kellős közepén. Ki ne lenne vevő rá? Talán még azok is, akik egyébként kútba ugranának az ABBA zenéitől. Úgy látszik, hogy ők is lassan megfertőződtek, mert a Mamma Mia! dalos pacsirtái már ötszázhetven millió dollár fölött nótázgatnak. Pierce Brosnannek csak egy kis nyakizom duzzasztó éneklésre volt szüksége ahhoz, hogy Bond szmokingját levetkőzve kasszasikerrel rukkoljon elő. Ha ezt korábban tudta volna… Hmm, talán azért jobb így! Azért bujkál bennünk vastagon a kisördög. Érdekelne bennünket, hogy az ABBA muzsikája nélkül a film vajon mire vitte volna?  14. Will Smith pillanatok következnek! Vannak hősök, vannak szuperhősök és ugye Hancock . Hiába rendelkezik emberfeletti képességekkel és óriási jó szándékkal, valahogy minden balul sül el. Bénaságában sok minden közrejátszhat: szereti a cefrét, de legfőképpen a modora szükségeltetne pici csiszolást. Szóval nem is kicsit, hanem nagyon bunkó. Bunkó! Idővel Los Angeles békeszerető állampolgárainak is tele lesz a puttonya a kétballábas szuperhőssel, s már azon tanakodnak, milyen bűnt is követettek el, hogy nyakukba sózták Hancock -ot. A csöves szuperhős rendhagyó tetteiről talán ennyit, jöjjön hát a mondat, amelyet már temérdek alkalommal harsogtunk: Will Smith képtelen hibázni! No, nem a színvonalra értem e kijelentést, bár vannak vélemények, hogy a Hancock kissé harmatosra sikeredett duhajkodás, hanem sokkal inkább az anyagiakról van itt szó. Smith manapság a világ egyik legjobban felkapott sztárja; akármibe fog, aranyat ér, mindegy, hogy vígjáték, sci-fi, akció, dráma, horror, vagy jelen esetben: szuperhősös film – a kasszasiker garantált. A Hancock a tizenegyedik Smith film, ami helyből átugrotta a százmilliós bevételi álomhatárt, ami ugye nem csekélység. Húzzák a fejünkbe a fickó sapekját, ha nem lesz Hancock 2!  13. Az utolsó ember a Földön soha nincs egyedül. Vele a bajban Sam kutyája és az a néhány milliárd vámpír-zombi, vagy mifene, akik Neville felfedezésének köszönhetik a létüket. Mert ugye rálelnek a rák ellenszerére, csak éppen a gyógyszer mellékhatásaként átalakulunk e kedves rondaságokká. Valamit valamiért, ugyebár. Neville nem tehát mást, mint az ellenszert kajtatva járja az utcákat, kioszt néhány kirakati bábut, majd estére – mikor elérkezik a lények ideje – bebarikádozza magát minden luxussal és fegyverzettel felvértezett kecójába, levonul az alagsori laborjába és kutat. Mániákusan és szenvedélyesen. Will Smith realisztikus világvégéje, a Legenda vagyok rögvest az év elején trappolt be társaságra éhesen a mozik műsorára. Mivel mostanság nagy keletje lett az össznépi kipusztulósdinak, nem kellett különös jóstehetség a siker megjóslásához. A bevételi mutatókra pedig gyakorlatilag ugyanaz vonatkozik, amit pár sorral följebb a Hancock kapcsán leírtunk. S akkor miért az előkelőbb helyezés? Talán azért, mert a Hancock-kal ellentétben itt tényleg az emberiség a tét, a film ennek fényében komorabb hangvételű, s a színésznek is komolyabb kihívást jelenthetett a Legenda vagyok, meg különben is szeretjük a Német Juhász blökiket. 12. Azok a megveszekedett fantasy rajongók, akik néhány évvel ezelőtt még toporogva vártak az épp aktuális Gyűrűk ura kalandra, vagy Harry Potter szokásos ámokfutására, 2008-ban komoly elvonási tünetekkel birkózhatnak. A beharangozott új Potter mozi elmaradt, így az igényes mesék és kalandok varázsába belehabarodott néző csupán egy komolyabb filmre számíthatott. Pedig az előjelek nem éppen biztatóak: A ruhásszekrény becsukódott, a fehér boszorkány földobta talpait és Aslan úgy eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Narniában azonban mindig történik valami, és a földalatti megállókban is bármikor nyílhat átjáró e csodás világba. Na, ne is kerülgessük tovább a dolgokat: A Narnia krónikái – Caspian herceg elődjénél sokkal izgalmasabb és fogyaszthatóbb alkotásra sikeredett. Nem csak a szemszaggató látvány, a tarka-barka fajok sokasága és a Pevensie tesók miatt, hanem elődjével ellentétben, ezen a filmen még izgulni is lehet. Sötét és komor, izzadtságszagú csatajelenetek, amelyekben most már meg lehet halálozni is – szóval a hozzám hasonlóan idősebb gyerekek sem igazán találnak kivetni valót a filmben. A Narnia krónikái immár nagykorúvá lépett elő és kétségtelenül felsorakozott a legnagyobb fantasy legendák soraiba! 11. Az általános riszálások közepette a négy balfék – Alex a táncfenomén oroszlán; Melman a hipochonder zsiráf; Glória, az egyáltalán nem szentfazék víziló; valamint Marty a bizonyára sorozatgyártásban készült nagypofájú zebra – és kedvenceink, a katonás pingvinek -, visszatérnek gyökereik helyszínére – a szépséges Afrikába. Előkerülnek a rég elfeledett rokonok, s mindannyian komoly kihívások elé néznek. Nekünk pedig fölrémlik az első rész sikere, amit a Madagaszkár 2. könnyedén megismétel. Igaz, a történet inkább a gyerkőcöknek szólhat, kicsit több a filmben az önismétlés, vannak poénok, amik visszatérnek, de szerencsénkre az üresjáratok minimalizálva, előtérben a kedvesség és a báj. Kőkemény versengés alakult ki tehát az animációs filmek piacán. A DreamWorks, a Disney és a többiek mindent elkövetnek, hogy magukhoz édesgessék a nézők tömegeit. Apuka és anyuka pedig lohol gyermekei után a moziba, ebből lesznek a csilingelő dollármilliós bevételek! A Madagaszkár 2. most jól odamutatott egy középső ujjat az egeres cégnek, de ne legyenek kétségeink, a Disney még visszavág! 10. Indiana Jones jött, látott és ásott! A kalapos régészprofesszor negyedik aggkalandjai akkorát ütöttek, hogy a Paramountnál a fejesek dollárpupillát formázó kontaktlencséket terveznek berakatni maguknak. Joggal. A film eddigi bevételei közelítenek a mágikus nyolcszáz millió ropogós dollárhoz, ennél többet ebben az évben csak egyvalaki tudott összerepkedni, de erről majd később. Spielberg és Ford papa tehát joggal dörzsölheti tenyerét. Pedig az előjelek nem voltak épp biztatóak, s kritikusok egy jelentős része is porba alázta Indy UFO vadászatát. Helyesbítek: Interdimenzionális űrlények! Harrison Ford már picit elaggott a szerepére, sehol az Indy fíling, különben is inkább az X-aktákba való lenne a történet – sipákolták sokan közülük. Mégis a nézők odavoltak a gyönyörtől és sikerbe ajnározták a filmet. A látvány egészen szédületes, a kalandok pedig a szokásosak. Indiana mindent túlél, mit neki egy atomrobbantás! A szovjet elvtársnő és elvtársaik is marhára zabosak. Az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága tuti befutó lett! Shia LaBeouf személyében úgy tűnik megtalálva az utánpótlás, egyszóval várjuk az Indy 5-öt! A filmet sokadszorra is megnézve, még mindig gondolkodunk a mágnesesség rejtelmein! 9. A Robotzsaru kései leszármazottja, a fémvödörrel a mellkasában mászkáló fémhős az év meglepetése. A Vasember hatalmas sikere egyáltalán nem volt biztosra vehető. Adott tehát a páncélmániás, ez a Pókembernél jóval kevésbé ismert szuperhős, akit az A kategóriás sztárnak korántsem mondható Robert Downey Jr. játszik (legalábbis addig!) és egy róla készült film, melyet a sci-fi műfajba való kikacsintásával (Zathura – Az űrfogócska) méreteset bukó Jon Favreau vezényelt le, méghozzá nem kevesebb, mint száznegyven millió dollárból. Szóval volt egy vasreszeléknyi félnivalójuk a producereknek, meg is értem, ha bizsergett a fenekükben az a bizonyos zabszem. S mi következett ezek után? Bombasztikus és acélos siker mindenütt a világon! Ebben bizonyosan közrejátszott a film színvonala is (a kritikusok ódákat zengtek, az IMDb az egekig emelte), valamint a főszereplő, Tony Stark rendhagyó és veszettül szórakoztató figurája. A látvány pedig csak hab a tortán. Íme, ennyi A Vasember recept! Mindezek fényében egyáltalán nem meglepő, ha a közönség dobálta a hátasokat a boldogságtól. Világszinten mára már több mint ötszáznyolcvan millió dollár csurrant a kasszába, amit mi is szívesen számolgatnánk. Természetesen „to be continued”…  8. Tanmese 200 dollárról, avagy mire megy a falábú bicebóca becsületességével a haramiák között? A Börtönvonat Yumába legizgisebb talánya talán ez is lehetne. Meg is válaszolok a magamnak feltett kérdésre hamarjában: természetesen semmire, legfeljebb kitörölheti a… poros szemeit, azzal a faládával, amit jutalmul a haláláért kap koporsó címszó alatt. Utálatoskodásom ellenére igenis nagyszerű filmet láthat a publikum, két ragyogó világsztárral. Russel Crowe a kegyetlen és mégis kedvesen csibész bandita, Christian Bale pedig a belevaló sántika. Kettejük küzdelmébe csak adalékként jöhetnek szóba a western filmeket eluraló poros koszfészkek, a kovbojok és lónyerítések. Persze a nap alatt most sincs semmi új, hiszen James Mangold rendező az 1957-es, azonos című westernt porolta le és gondolta újra. A maga Oscar-jelölésével (a legjobb filmzene) az új változat már az első körben felülmúlta a Glenn Ford főszereplésével jegyzett elődjét. A kiváló színészek mellett tehát a filmzene az, ami helyben marasztalja az embert. A Börtönvonat Yumába klasszikus western, a legjobb fajtából. Régóta vártunk rá!  7. Kiefer Sutherland egy horror erejéig ismét kibújt a 24 skatulyájából a mozikba. Szerintünk nagyon jól tette! S íme, egy film, ahol nem értünk egyet a nemzetközileg is okosnak jegyzett ítészek véleményével. Soha nem rejtettem véka alá a véleményemet, hogy a horror egy nagyon tekintélyes hányada iránt teljes a közönyöm. Magyarul, ha rajtam múlna, a horror rendezők biztosan kopogtatnának a munkanélküli hivatalok ablakánál. De nem rajtam múlik, s talán ez is lehet az oka, hogy a másod és harmadrangú, sehol nem jegyzett rémisztgetések tömegével áradnak, még szerencse, hogy többnyire a tékákba. A Tükrök azonban más. Az első pillanatától az utolsó képkockájáig képes volt lekötni, s olyat tett, amire eddig csak kevés horror volt képes: rám hozta a frászt! Megnézése óta jeges veríték kerít hatalmába, ha egy tükör elé állok – ki is dobtam a felét a lakásból –, marad a borotválkozásnak emlékezetből üzemmódja, de pont a film miatt még a szakáll növesztés gondolatával is kacérkodtam. Alexandra Aja horror direktor borzongatása ugyanakkor nem új találmány – mivel remake – méghozzá az Into the Mirror című 2003-as dél-koreai filmé. Ugyan kérem!- ki a fenét is érdekel, mikor szerény véleményünk alapján a Tükrök a 2008-as év egyik legjobb horrorja. 6. A 2006-os évben egy civilizáció kezdett el totyogni a Táncoló talpak kedves butuskasága láttán. Kitört a pingvinmánia. 2008-ban viszont itt a pandamánia! A Kung Fu Panda ismét egy kasszasiker a DreamWorks védelmező szárnyai alól, amely komolyan ráhozta a szaporát a Disneyre. A megcélzott közönség persze megint a fiatalabb korosztály, de talán ugyanannyi felnőtt is remekül szórakozott Po panda maci, Shifu kiképző őrmester úr és az Őrjöngő ötös kalandjain. Így tehát nem csak a régi Kína van veszélyben, hanem a nézők rekeszizmai is! Aranyos és kedves filmet kaptunk, bőven nyakon öntve humorral, s viszonylag kevés üresjárattal. Igazunk alátámasztására suhintsanak a számok: a film már hatszázharminc milliónál is többet kaszált világszerte. Mi ez, ha nem blockbuster? Azért Po minden valószínűséggel liba apjával kicsit vitába szállnánk, szerintünk az a jó leves titka, ha beletesznek minden belevalót. 5. Llewelyn Moss egy szép nap talál egy kisteherautót körülötte néhány dögledező hullával, egy jó nagy adag heroinnal, és kétmillió dollárnyi készpénzzel. Ilyen szituban minden normális ember úgy döntene, hogy zsebre vágja a lóvét, s Llewelyn is ebbe a kategóriába tartozik. Megtartja a szajrét, ezzel pedig egyszerre szakad a nyakába a helyi seriff – a kilométer mély szakadékokkal ábrázatán sétáló Tommy Lee Jones – és egy sűrített levegős palackkal és böszme nagy hangtompítóval a hóna alatt kepesztő bérgyilkos. Mi már tudjuk a fegyver nevét is: marhaölő. Mégsem kérődző jószág az, aki megnézte a Nem vénnek való vidék-et. Poros, lepukkadt épületek, vérgőzös izzadtságszag, az embert szinte hatalmába keríti e kiváló mestermű varázsa. Gratula a Coen tesóknak! Filmjük nem érdemtelenül bezsebelt négy Oscart, jó néhány jelölést, nem véletlen tehát az áradozásunk. Az év egyik legkiemelkedőbb filmje. Fej vagy írás? Bumm! 4. „Ha egy farmon nőttem volna fel, és retardált lennék, Bruges minden bizonnyal elkápráztatna…” E mondat egy Ray nevezetű bérgyilkos (Colin Farrel) szájából hangzik el, aki kénytelen-kelletlen társával, Kennel (Brendan Gleeson) együtt a baromira unalmas Brugesban húzza meg magát egy balhé után főnökük, Harry (Ralph Fiennes) utasítására. Nos, ennyi lenne tömören az Erőszakik alaptörténete. S ami ezek után következik, az vérbő fekete humor és tévedések vígjátéka. Colin Farrel míves ízes ír akcentussal káromkodja végig a filmet, s ha kiradíroznánk a gyakran felemlegetett ki… ott szavakat, vagy elfogyna, vagy néma lenne a film. A film dicső példája annak, hogy befektetett dollár százmilliók nélkül is lehet jó mozikat csinálni. Nem kell hozzá más, mint ragyogó forgatókönyv, parádés színészek és helyzetkomikumok tömkelege. Az Erőszakik épp ezért csodálatos műfajmix: bérgyilkosok, gyönyörűnek pár sör után mondható drogdíler, lónyugtatót zabáló mogorva törpe, kövér amerikai turisták és ki tudja még hány csodabogár. Ritkán látható, kib… ul élvezetes film. Jól jegyezzük meg a címét: Erőszakik. 3. A Pixar-fiúk egyszerűen képtelenek a hibázásra! A szemetekkel kockázó robot kalandjairól nem lehet, csak felsőfokon beszélni. Pedig Wall-E csak azt teszi, amire programozták. Takarítja azt a szemétkupacot, amit egykoron Földnek hívtak. Mindennek okozói, az emberek, közben eltűntek henyélni az űr mélyére, a kis robi meg itt maradt. Jön azonban EVA, az élet nyomai után kutató robothölgyike, s Wall-E processzoraiban kigyúl a szerelem. A két gépezet kalandjait nem lehet csillogó tekintetek nélkül megállni. Andrew Stanton rendező és csapata igazán merész vállalkozásba kezdett a kis gépezet történetének filmre vitelekor. Egy személyben Wall-E viszi el a lánctalpain az egész filmet, úgy hogy még beszélni sem tud. Mindezek ellenére érzelmek széles skáláját fedezhetjük fel a gép ábrázatán, úgy hogy a humort sem kell nélkülöznünk. Aranyos és kedves mozi, amelyre persze hogy tódult a nép. A gyártási 180 millás költség nem éppen piskóta, mégis gyorsan visszatermelte a film, amelynek legfeljebb a pár lépcsőfokkal lejjebb leveseskedő panda tudott betenni. Dobogónk legalsó fokára azonban Wall-E került, mert kissé komorabb történetet tálal szerethető és kedves üzemmódban. Robot Rómeó. 2. Ridley Scott egyenletesen ingadozó teljesítményű alkotó. Az „egyszer fenn, egyszer lenn” elvét követő direktornak vannak korszak meghatározó rendezései és bizony előfordulnak méretes zakói is. Az Amerikai gengszter az előbbi csapathoz tartozik, amely ugyan az év elején érkezett a magyar mozikba, mégis a nagyszerű történetvezetés, a még szuperebb teljesítményt nyújtó színészei miatt nem tudtunk elfelejteni. Bár hozzátesszük, hogy a két főszereplő Denzel Washington, valamint Russel Crowe mindig is a kedvenceink közé tartozott, nem nehéz tehát a film dicsérete. Azé a filmé, ami egyébként komoly problémával foglalkozik, a kábítószerrel. Frank Lucas (Washington) mentora halála után kihasználva a keletkezett űrt, egyenesen Vietnámból hozatja a kokaint, s azt mindenfajta hígítás nélkül teríti szét. Gyors meggazdagodása és villámkarrierje az alvilágban fölkelti a hatóságok figyelmét, élükön a talpig becsületes Richie Robertssel (Crowe). A két figura elkerülhetetlenül szembe kerül egymással. Ám, amíg mindez megtörténik, addig szembesülhetünk Scott lenyűgöző korrajzával. A hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek atmoszférája szinte harapható. Mindez együtt az Amerikai gengszter, egy páratlan mozi élmény. Egy kiszámíthatatlan, nagyszerű direktor grandiózus dobása. 1. Három évvel az után, hogy Christopher Nolan általános elismerések közepette a Batman: Kezdődik!-ben újraformálta Gotham City szuperhősét, és letette egy új denevéres franchise alapjait, augusztusban máris megérkezett a folytatás. Ha lehet még nagyobb csinnadrattával, még vastagabb büdzséből és még szárnyalóbb bevételekkel. A film eddig már egy milliárd dollár környékén termel, ami a 2008-as év anyagilag legsikeresebb filmjévé tette a Sötét Lovag-ot. Feszesen pergő történet, egészen rendkívüli színészi alakítások, melyek közül is kiemelkedik a Jokert döbbenetes hitelességgel megszemélyesítő Heath Ledger. Kár érte. Ám a többiek is maradandót alkotnak, miközben a denevér mintha kissé háttérbe szorulna. S ettől lett pompás film a Sötét lovag: helyesen eltalálták az arányokat. Szakítottak a korábbi Batman filmekre jellemző hülyegyerek gonoszokkal, a szinte sérthetetlen bőregérrel és az együgyű történetekkel. Máképp fogalmazva, a Batman nagykorúvá érett. Más szövegelés a filmről tökéletesen fölösleges. A Filmoldal véleménye alapján 2008 legkiemelkedőbb filmje, dobogónk tetején nem lehet más, csakis A sötét lovag!Mindez a számok nyelvén:  25-ös listánk végére érkezvén még pár film a felsorolás, illetve a hiányérzet kedvéért, amelyeknek helyük lenne, de valamiért mégsem fértek fel: Bakancslista, Égető bizonyíték, Wanted, Múmia és a sárkánycsászár sírja, Elah völgyében, Utazás a Föld középpontja felé, Hellboy II., Banki meló, Alkonyat, Amikor megállt a Föld, és a Charlie Wilson háborúja. Végezetül magam és a Filmoldal valamennyi munkatársa nevében kívánok Mindenkinek Békés és Áldott Karácsonyi Ünnepeket, és nagyon jó filmeket a jövőben!
|
|||
| Módosítás dátuma: 2009. február 27. péntek, 14:28 |
loading...
Filmcsoportok
This script has expired!|
|