A jószándékű állatvédők is tévedhetnek néha: a dühkórral megfertőzött majmok kiszabadítása rendkívül hősies tett, attól függetlenül, hogy az emberiség zöme zombivá változik ennek egyenes következményeként. Valamit valamiért, ugyebár. Jimnek minderről persze fogalma sincs, őt elütötte pár nappal ezelőtt egy autó és csak most tért magához a kórházban. Miért ürült ki London? Hova ment mindenki? Ébren vagyok, vagy álmodom? Ilyen és ehhez hasonló kérdések keringenek a biciklisfutár fejében, míg végigsétál a teljesen üres angol fővároson. Amikor egy templomban megpróbálja fölfalni egy pap, hirtelen elkezd derengeni valami. Társakra talál, akikkel nekivág az országnak, hogy túlélőket találjanak. Kapnak is egy csapat korlátolt milicistát jutalomképp.


 A Napfény rendezőjét és A Part íróját összeereszteni nem volt rossz húzás: Danny Boyle és Alex Garland horrorja tobzódik a bátran kitalált és pompásan megvalósított ötletektől. A feszültséget nagyrészt a csend és hangzavar váltakozása adja. És a szomszédod anyázása. A kihalt utcák olyannyira kísértetiesek lehetnek a városlakó nézők számára, hogy a film megnézése után ajánlott tömegközlekedni egy-két órát visszaszokás céljából.


 Mivel tegnap este épp hisztizős hangulatomban voltam, tananyagként előkotorásztam az örök klasszikust. 28 nappal később. Ne vacakoljunk! Kilenc pont. Ez meg nem is igazi kritika, csak mondtam a magamét. A ketrecbe zárt majmokat pedig tessék békénhagyni, jobb lesz úgy mindannyiunknak.