A piszkos tizenkettő kései fattyai

 Nem csodálkoznék azon, ha kiderülne, hogy Quentin Tarantinót magzatburok helyett celluloidszalagok vették körül, amikor szamuráj karddal kaszabolta ki magát a méh puha, meleg sötétségéből, hogy nem szülőszobában, hanem vágószobában jött világra, anyatej helyett vért cumizott, és hogy már az oviban is vagy kamera, vagy hentesbárd volt a jele. Amíg más gyerekek nevüket homokba pisilve jöttek rá a kulipintyó használat örömeire, addig Tarantino láncfűrésszel és gépágyúkkal üldözte zombilétbe az ovinéniket. Tarantino ugyanis filmőrült, filmzabáló, akit gyakorlatilag minden mozgókép lázba tud hozni, és aki nem habozik úgy tisztelettel adózni a legkülönfélébb műfajok előtt, hogy egyetlen filmbe mixeli őket. Western, szamurájfilm, kung-fu film, egy betét erejéig anime, hullaszagú áhítat és paródia a horror iránt és még ki tudja melyik műfaj nem került ki vértől vörösödő és agyvelődaraboktól büdösödő mancsai közül.

 Persze, mondhatni egy hatalmas lendülettel. Aki olyan mozis ínyencségeket durrant le kisujjból, mint a Ponyvaregény, a Grindhouse, vagy a szépséges Menyasszony ámokfutása a Kill Bill-ben, az valóban óriási tehetség lehet. Tarantino ugyanakkor két seggel üli meg a lovat: nem elég neki a rendezői pálca, gyakorta tevékenykedik még producerként, színészként, íróként, operatőrként és forgatókönyvíróként is. Két végén égeti a gyertyát, igazi maximalista a pasas. Talán még a stáb büfés nénije is ő lehet, csak álruhában.
 A második világháború kellős közepén járunk. A nácik által lerohant Franciaországban egy fiatal zsidó lány, Shosanna (Mélanie Laurent) kénytelen végignézni, ahogy Hans Landa (Christoph Waltz) tábornok brutális könyörtelenséggel kivégzi az egész családját. A lány ugyan megmenekül, álnéven Párizsban húzza meg magát. Legfőképp egy moziban bujkál. Mindeközben Németországban Aldo Raine amerikai hadnagy (Brad Pitt), akit társai csak lazán Apacsként csúfolásznak – mivel a kezei közé tolakodó ellent előszeretettel skalpolja a halálba – azt a feladatot kapja, hogy profi náciírtó alakulatot szervezzen zsidó, és hát nem éppen patyolatlelkű katonákból. A kíméletlen társaság segítségére van egy német színésznő/titkosügynök, Bridget von Hammersmark (Diane Krüger), aki a Harmadik Birodalom megdöntésnek bizniszében érdekelt. Shosanna és Raine „dicső” bandája a franciaországi moziban találkoznak, és pihent agyú terveik nyomán kezdetét veszi az „Operation Kino” elnevezésű mészárlás. A hullák ugye nem számítanak alapon.
 Azok az újságírók és kritikusok, akik voltak olyan szerencsések és belepisloghattak a film készítésének kulisszái mögé, nem győznek sápítozni. A Becstelen brigantyk az utóbbi évek egyik legkegyetlenebb filmje lesz – mondják ezerrel. Aztán hogy, e véleményük a reklám és a fölhajtás, esetleg Tarantino ügyes cselszövéseinek következtében alakult, egyelőre a jövő zenéje. Mint ahogy arról is oszlik a köd, miszerint a brigantik A piszkos tizenkettő egyfajta remakeje lenne. Bár a film valóban egy különleges megbízatást végrehajtó náciellenes alakulat nem mindennapi kalandjait mutatja be, az előzményeket már nem annyira a Robert Aldrich rendezte 1967-es háborús klasszikusban kell keresni, mint inkább Enzo Castellari 1978-as The Inglorious Bastards filmjében. Természetesen Tarantino szája íze szerint elkészítve, aki két betűt megváltoztatott a címben, ezáltal is jelezve, hogy önálló alkotás.

 A film főszerepében az Angelina Jolie által már rendesen lestrapált futószalag apukával, Mr. Pitt urasággal találkozhatunk. A feladat számára is kőkemény kihívást jelentett, hiszen eddig sármos szépfiú, vagy romantikus zaccok hölgyszív olvasztó szerepkörében tetszelgett főleg. Most meg egy brutális vadbarom szerepe az övé, ráadásként azzal a nyálas bajusszal! Voltak olyan pletykák is, hogy Raine bőrébe majd Adam Sandler! – hová tehették az eszüket? –, esetleg Leonardo DiCaprio, vagy Michael Madsen bújhat, ám végül QT-nek sikerült megnyernie Brad Pitt-et. A fattyak brigádjában pedig ott tündököl Eli Roth, a felejthető Motel filmek rendezője, valamint az Artúr király és a Felpörgetve című filmekből ismerős Til Schweiger is. A baráti brit cimbik oldalán pedig az Austin Powers filmek lefárasztó sztárja, Mike Myers harcol majd. S nem feledkezhetünk meg Tarantino kedvenc afro-amerikai színészéről, Samuel L. Jacksonról sem. Igaz, most nem tűnik fel a vásznon, ezúttal narrátorként rizsázik majd. Ezt a csapást! Talán kibírjuk valahogy személyes jelenléte nélkül is.
 A hosszú évekig tartó tervezgetés szakasza és a fárasztó európai helyszíneken zajló forgatás után, megtoldva egy parádés szereplőgárdával, és némi kedvcsináló hisztivel, no és a rendező QT zsenialitásának mítoszával, a Becstelen brigantyk csakis jó film lehet. A nyár egyik legjobban várt bemutatója.
 
Becstelen brigantyk. Nem ebben a filmben találják fel a vérhiányt.

Kenobi