Lassan már harminc éve, hogy Jeff Bridges bemászott a számítógép belsejébe csibész programokat kicsit móresre tanítani. Rossz nyelvek szerint inkább a motorozásért volt oda. Na de mindegy, a Tron, avagy a számítógép lázadása kissé felemásra sikeredett. Digitális effektek tömkelegével és újszerű látványával sokaknál kiverte a biztosítékot, ugyanakkor izgalmi adalékként kevésbé működött.
2010-ben a rendezésben mindeddig totálisan zöldfülű Joseph Kosinski mutatja meg a publikumnak, hogy van élet a Mátrix után, illetve bizonyíthatja, a jövő rendező zsenije bontogatja szárnyait.

A történet szerint Sam Flynn, tehát a huszonhét éves gyerkőc mászik be fater után a virtuális világba,  hogy a kábé huszonöt  esztendeje ott rohadó apucival egyesítve erejüket, pofozzák föl a rendetlenkedő programokat. A kondenzcsíkot húzó motorozás még a régi, csak a modellek csicsásabbak és a kivitelezés is pöttyet high-tech. Bridges talpig szakállában egy megugrasztott diktátorra emlékeztet, vagy egy felsűlt szexológusra. De az is lehet, fogott a vén kujonon a kor. A bemutató még bagolynyelven. Hu-hú! Valamikor 2010-ben.