{mosimage}Holnapután tegnapelőtt.

Roland Emmerichet annyira nem kell bemutatni a filmek szerelmeseinek minden bizonnyal népes táborának.A német direktor valamit tud és nem is akárhogyan.A filmjei szinte kivétel nélkül blockbusterek,olyan kasszarobbantó alkotások,amikre tódul a nép és ez még egy nyalókás kardfogú tigrisnek is egyértelmű kell hogy legyen.Neki köszönhetjük a Csillagkaput,letaroltatta New York városát valami Godzilla nevezetű méretes őshüllővel-azóta is szaladnak szanaszét a tengeralattjárók e név hallatára-,jöttek orrba-szájba,de leginkább városméretü űrjárgányaikkal a gonosz földönkívűliek és még Mel Gibson is írtó pipa lett.Majd amikor elfogytak a raktárból az atombombák,ősgyíkunk meg jobblétre szenderült,az alieneket pedig totálisan kiütötte egy vírus,maradékként jöhettek az időjárási elemek.Ránk is tört a jégkorszak,no ma még nem,majd Holnapután,de zimankóból,tornádóból és mindenféle természeti csapásból rögtön képbe is kerültünk.Arról meg nem is beszélve,hogy megtudhattuk,egy jóféle whiskytől még a generátor is eldübörögne,ha volnánk olyan bolondok és beletankolnánk.Emmerich tehát bolygónk szétrombolásának avatott szakértője-van egy olyan érzésem,hogy tejelhetnek neki az építési vállalkozók is-,a látványelemek használatának professzora,s aki melett még egy Spielberg is kezdő marslakónak tűnhet.