Superman kisújjból lenyom egy fél bolygót ha úgy hozza a helyzet,Pókember hálót sző az ügyeletes galádok köré,az X-MEN fiatal manusai és manusnéi pedig már a jövő szuper generációját jelentik.Csak néhány a csodás képességekkel felvértezett szuperhősök egyre bővülő listájából.A nagy erő pedig nagy felelősséggel jár-ezt már az óvodás Pókembereknek is tudnia kell,nem is beszélve a a feladatok nehézségeiről.A tét pedig soha nem pici,minimum a Föld megmentése-alább nem adjuk-,és galibát okozó gonoszokban sincs éppen hiány.Nekünk egyszerű kétlábon járó embereknek meg feladatként jut gonderhelt tekintetünknek az égre emelése,sírás-rívás-sipákolás,móka és kacagás,lótás-futás,de azért ne szaladjon senki pánikrohamában végrendeletet írni,valahogy mindig megússzuk,és másnap reggel is felkel a Nap.
Tehát vannak hősök,vannak szuperhősök,és most itt az új kategória:Hancock.A jószándékú szuperhérosz,ő azonban nem hasonlít az előbb említett kollégákra,valahogy neki minden balul sül el.A sármos,gondosan ápolt arc is sehol,nem is beszélve a szuperhősök által annyira közkedvelt hacukákról. Helyette kapunk egy sapekot a buciba és napszemcsit,valamint borostásan elgyötört piás pofát.Mert Hancock az alkoholt rettenetesen utálja.Pusztitja is rendesen.